Miért történik ez a kapcsolatokkal?

Miért nem kérdezed meg attól a barátnődtől aki ilyen helyzetben van?

Az okát én se tudom. Csak találgatni lehet.

Hogy az előző kapcsolatban miért nem teszik, passz.

Utána talán azért, mert addigra érzik, hogy eltelt x idő, nem lesznek fiatalabbak, nem alaenak lemaradni, inkább igyekeznek maximalizálni a pártalálási lehetőségeiket.

Plusz ahogy te is írod, ott az ego tényező.

Mindenkiben ott van.

Nekem is nagy motivációs erő az, hogy azért is akarom a maxot kihozni magamból (nem ez az elsődleges ok), hogy x-nek megmutassam, hogy na látod ezt veszted/vesztetted.

Ó, én átmentem ezen.

Rossz kapcsolat volt, minden kapacitásomat lekötötte az, hogy az érzelmi stabilitásomat napi szinten helyreállítsam, szimplán kimerült voltam. Szakítás után évekig egyedül voltam, fejlesztettem magam, edzettem, megváltoztam. A következő páromat tudatosan, sokkal jobb önismerettel rendelkezve választottam, fél év múlva összeházasodtunk. Nálam ez történt.

Az ember másodszorra már nem vesztegeti az időt olyan dolgokkal, amiknek a végén kiderül, hogy tök fölösleges volt.

Más területen (pályaváltás), de megtapasztaltam ezt... Elsőre még azt hittem, ráérek, nem tudtam pontosan, hogy kellene csinálnom és nem figyeltem azokra a dolgokra, amik valóban számítanak, nem tudtam, mi jó nekem, hogyan álljak ki ezekért a dolgokért, mi vár rám, megéri-e váltani... A második ilyen lehetőségnek már konkrét tervvel mentem neki, pontosan tudtam, mit és mikor akarok, hogyan csináljam hatékonyan, hogyan jussak el oda minél hamarabb, ahonnan érdemes nem rohanni. Ahogy az életed első szexével hónapokat vártál, mert elhitették veled, hogy mekkora érték az, milyen nemes, milyen különleges, úgy fekszel le pár randi után a sokadik partnerrel: nem akarod hülyeségekkel vesztegetni már az időd.

Milliószor feltettem én is ezt a kérdést, mert ugyanezt láttam a környezetemben. Aztán én is szakítottam 5 év után, mert a kapcsolat nem tartott sehová, plusz elég mérgező is volt, lehúzott inkább, mintsem felemelt, de erre nyilván későn jöttem rá.

Ezzel is fejlődik az önismeret és az emberismeret. 18-19 évesen többnyire az emberek akarnak valakit, akit szerethetnek, és viszont szereti őket, de közben kiderül, hogy mások a prioritások. Például az egyik akar gyereket, a másik nem, az egyik szeretne a szülői házban maradni a felső szinten, a másik költözne, egyik külföldön élne, a másik egy kis magyarországi faluban...

Amikor 25-26, vagy akár 30 évesen kilépsz egy ilyen kapcsolatból (ami amúgy aranyos, és nagyon sokat tud tanítani, csak nem életre szóló), már tudod, hogy mit akarsz, és jobban megérzed, ki milyen ember. Nehezebben ragadnak el az ideáid, rajongásod. Ennyit tudok mondani, hogy tapasztalat.

#4. vagyok.

Én is elkezdtem magamra jobban adni, amióta nem vagyok exemmel, bár párom még nincs, közel 1 év után sem.

Ez azért van, mert próbáljuk ellensúlyozni a törést. Igen is, egy szakítás akkor is fáj, ha te mondod ki a végszót, és csorbít az önbizalmadon. Mindegy, ki volt nagyobb mértékben hibás, úgyis ketten buktok, mindkettőtök kudarcot hagyhat maga mögött, ami fáj, de lehet belőle tanulni is, és a legjobbat kihozni a helyzetből.

Ráadásul ha rossz a kapcsolat, az meglátszik az emberen. Nekem pl. a szakítás előtti időszakban undorító volt a bőröm, mert nagyon megviselt a stressz. Innen csak felfelé vezetett az út. Persze, hogy amióta nem vagyok benne egy nem működő, toxikus kapcsolatban, jobb a kisugárzásom, külsőm is.

Én ezt nem vettem észre. Soha nem volt barátnőm de 16 éves korom óta edzek heti 4-5-6, de akár 7 szer is.

Szerintem a mentálhigiénére figyelnek oda sokkal kevesebben, ahhoz képest fizikailag még elmegy a dolog. 31f

Igazából semmi rendkívüli nincs ebben. Midnenki azt gondolja, hogy az új kapcsolat valami különlegeset hoz, de igazából a pozitív környezetváltozás az oka. Igazából én ugyanezt megéltem váltás nélkül is.

10 éve voltunk együtt, megvolt az ellaposodás, egymás lehúzása, majdnem szakítással. Aztán észbekapás, sok beszélgetés, szemléletváltás, megújulás. Egy év alatt újból egymásba szeretés, esküvő, lakás, gyerek, karrierben ugrás.