Ez csak szerintem nem fair dolog? Ráadásul álszentségnek is gondolom.

A párom nem szereti a színházakat, nem szeret színházba járni, de azt mondta, ha nekem fontos, velem bármikor eljön, viszont mivel nem akartam, hogy "szenvedjen" ezért egyszer sem hívtam el, inkább elmentem a barátnőmékkel.

Most szombaton volt az egyik legjobb barátjának előadása, nem egy nagy színházban, hanem egy kicsiben, valamilyen kis amatőr társulatnak a tagja, még a belépés is ingyenes volt, annyira nem ismert és annyira kicsi társulat.

A páromat elhívta a legjobb barátja meg engem is, és gondolkodás nélkül igent mondott, el is mentünk, végül pedig megdicsérte a barátját, hogy milyen jól szerepelt, és, hogy mennyire tetszett neki.

Egyrészt ez szerintem álszentség mivel tudom, hogy nem szereti se a színházat, se a színdarabokat, másrészről pedig ha most minden nélkül elment, akkor amikor én hívom el akkor miért mondja azt, hogy ha nekem ez fontos akkor elmegy, de amúgy nem szereti a színházakat?

A legjobb barátjának miért nem mondta azt, hogy csak akkor megy el ha neki fontos?

Vagy esetleg a legjobb barátja fontosabb neki mint én? Nekem is inkább a haverjának kéne lennem, hogy velem is szívesen eljöjjön színházba?