Bántalmazó kapcsolatban élek?

Sziasztok!

A férjemmel 9 éve ismerjük egymást,ebből 3 éve vagyunk házasok. Egy közös gyermekünk van aki most 6 éves.

Igazából már sok mindent elolvastam ebben a témában,de mégsem merek egyértelmű lépést tenni...

Az elején nagyon gyorsan haladtunk előre a kapcsolatban. Mikor megismertem éppen menekültem egy másik kapcsolatból (ami egyébként így visszanézve ugyanolyan volt, mint a mostani).

Nagyon hamar elhangzott, hogy "szeretlek" az ő részéről,és tényleg úgy éreztem,hogy ő végre tényleg az,akit elképzeltem magamnak. Hamar összebútoroztunk,eleinte tökéletesnek látszott minden.

Udvarias,sőt inkább lovagias volt. Hihetetlenül féltékeny és kontrolláló. Ezeket én még akkor a szerelem jeleinek vettem...

Ahogy telt az idő ez egyre rosszabb lett. Mindig tudni akarta hova megyek,kivel,mit csinálok,mikor jövök. Ha elmentem boltba elszámoltatott,hogy mire költöttem. Ha késtem akár munkából,akár máshonnan,azzal esett nekem,hogy megcsaltam. Ha nem veszem fel a telefont vagy ha valakivel beszélni merek és történetesen férfi,egyből meg akarom csalni. Vagy már meg is tettem... Folyamatosan kritizálja,hogy hogy vezetek vagy főzök vagy nevelem a gyerekeimet. Az úgy nem jó, az a jó,ahogy ő csinálná,mert ő jobb,okosabb mint én. A szex is csak úgy,alanyi jogon jár neki,mert ő a férjem,hiába viselkedik velem undorítóan, hiába nem akarom, ez neki jár.

Egyik pillanatban gyűlöl,mert

"megcsaltam",a másik pillanatban már halálosan szeret. Olyan gyorsan változtatja a véleményét,hogy én már nem tudok lépést tartani vele.Egyszer azt mondja én vagyok neki a tökéletes, a másikban lenéz. Azt mondja,hogy csak ő szeret engem,mert senki más nem tudna elviselni.

Sokszor olyan mint régen. Előzékeny, lovagias,de már nem tudom eldönteni, hogy valójában melyik a valódi énje,mert egyszer kontrolláló és manipulatív ,a másik pillanatban meg már álmaim hercege,aki nagyon,de nagyon szeret.

Az összeveszések már egyre gyakrabban jönnek,általában akkor mikor iszik,hétvégén. Ezeket már szinte " megszokom". Tudom,hogy jön a hétvége és már eszembe jut,hogy megint válni fogunk. Persze,utána szabadkozik,hogy nem úgy gondolta...

Belémköt,beszólogat, mindenért ideges. Túl sok a munka,túl hangos a gyerek...stb. mindegy mi, felkapja a vizet. Ilyenkor elválunk. Soha többet nem áll velem szóba,mert egy kiállhatatlan,mocskos k.... vagyok,vagy mert zenét hallgatok és nem rá figyelek... A gyerekkel sem úgy bánik,ahogy ő megérdemelné...Sokszor türelmetlen,agresszív vele is. Pedig tényleg imádnivaló!

Volt már vki hasonló helyzetben,aki tud vmi tanácsot adni? Mit tegyek?