Hogyan fejleszthetném a kommunikációm?

Sajnos nem tudok kommunikálni a férjemmel.

Kapcsolatunk elején nagyon kommunikatív volt, meg jött velem mindenfelé, aztán elkezdett egyre több “énidőre” igényt tartani, ma ott tartunk, hogy egyáltalán nem beszélget velem, ha valamilyen háztartási vagy életvezetési dologról kérdezem akár szóban, akár írásban, az esetek 95%-ában ignorálja, nem válaszol. Szinte állandóan videojátékozik, illetve netezik, ez az a bizonyos énidő.

Ha valamire megkérem, elmagyarázom, hogy miért kéne úgy, mintha semmit sem mondtam volna. Pl. hogy ne édességekkel vigasztalja a gyereket, mert már most látom rajta, hogy ha valami kellemetlensége van, rögtön enni akar. De ugyanúgy csinálja tovább, hiába logikusak a magyarázatok.

Nagyon sok dolog zavar a kapcsolatunkban, nyilván teljesen máshogy képzeltem azt, milyen együttélni valakivel, de valamit tutira én is nagyon elrontottam, mert ahányszor szeretnék valamit megbeszélni, hogy hogyan fejleszthetnénk a kapcsolatunk, szeretném az érzelmi problémáinkat, elakadásainkat megoldani, akkor azonnal kihátrál: vagy azt mondja, hogy hallgassak el, ő most nem fog semmiről beszélni (arról sem, hogy neki mikor lenne alkalmas), vagy elkezdi mondani, hogy milyen mérgező vagyok és állandóan csak panaszkodok. Már teljesen be vagyok erre feszülve, egyrészt, hogy az érzéseim folyamatosan le vannak szólva, meg toxikusnak vagyok minősítve, másrészt mert nekem így minden dupla energia, a háztartás működtetése pl. És tényleg már alig kérek vagy mondok valamit, mert nyilván én is el akarom kerülni, hogy folyamatosan mindenben levegőnek nézzenek vagy érvénytelenítsenek minden szót, ami elhagyja a számat, de így még nehezebb fejleszteni.

Nem tudom, hogy van-e innen visszaút. Akármerre indulok, falakba ütközök.

Ma nagy nehezen kivittük a kislányunkat a szabadba, ezalatt kétszer kíséreltem meg mondani valamit, mire mindkétszer haza akart küldeni, hogy csak elrontom a napját és utál/nem akar velem sétálni, mert csak kinyitom a szám és mérgező vagyok, meg arra a kérdésemre, hogy de hogyan tudnám fejleszteni a kommunikációm, mi lenne neki jó, azt felelte, hogy az, hogy kussoljak. Aztán amikor mentünk hazafelé, elégedetten közölte, hogy milyen jó ötlet volt kimenni és ő milyen jól érezte magát. Én meg majdnem elsírtam magam, egyszerűen nem tudom, hogyan érthetnénk meg egymást! Mikor, hogyan, mit mondjak neki, hogy ne repüljek el rögtön melegebb éghajlatra?

És azt meg végképp nem tudom hova rakni, hogy egyszer egy ilyen után megkérdeztem, hogy volt-e valaha olyan barátnője, akivel meg tudták beszélni a problémáikat, mire azt felelte, hogy voltaképp mindenki ilyen volt, még én is!