Azt mondtam a barátnőmnek idegességemben, hogy amit tanul az egyetemen az büfészak, azóta nem beszél velem, mit csináljak?

#39, szerintem egyik se tiszteli igazán a másikat. A fiú különbnek gondolja a saját szakját, amin sokat tanul, sok erőfeszítést tesz, és emellett dolgozik. Míg a lányon azt látja, hogy egyszerű neki az egyetem és nem is dolgozik, ráér mindenre, nem erőlteti meg magát. A fiú mércéje főleg munka- és eredményorientált.

A lány pedig valószínűleg kockának és tanulásra beszűkültnek látja a barátját, és feleslegesnek gondolja azt a rengeteg munkát, amit a fiú olyan nagyra becsül magában (és valószínűleg másokban is).

Röviden: a fiú nem tiszteli a lányt szakmailag, a lány pedig nem tiszteli a fiút emberileg*. A fiú azt várná, hogy a lány tisztelje szakmailag őt, a tudása, munkája miatt, a lány pedig azt, hogy a fiú ettől elvonatkoztatva, tisztelje őt emberileg.

*"Emberileg" alatt most a szociális készség értékelését és egyéb nem szigorúan szakmai-tudományos készségeket értek.

#34 voltam

#35: ""A bocsánatkérésed addig nem lesz hiteles, amíg be nem látod, hogy igaza van."

Oké, de nincs igaza."

Szerinted nincs. Szerintem meg igaza van. A srác bőven túlvállalja magát, totál feleslegesen. Én értem a srácot, régen nekem is ilyen volt az értékrendem, de ma már árnyaltabban látom a dolgot. Lehet, hogy most habinak meg bulinak tűnik az, amit a csaj csinál, de ez is kell, fejleszti a társas készségeket és kicsit kinyitja a világát, hogy ne csak a saját kis burkában éljen, hanem ismerjen meg több nézőpontot.

A tanulás fontos, azt ne hanyagolja el emiatt, de a munkát én a helyében abbahagynám még. Ráér dolgozni 2 év múlva egész életében utána. Szerencsére nincs rászorulva.

Nem azt mondom, hogy a lány tökéletesen csinálja, szerintem is valószínűleg laza neki az egyetem és büfé, de az az ő baja. Meg nem ismerem, ennyiből még nem lehet megmondani. De eddig úgy tűnik, hogy ők ketten a két véglet. És az igazság általában középen van. Ezt az arany középutat kéne a srácnak megtalálnia.

Én nem azt mondom, hogy mindenképpen igazat kell adnia és bocsánatot kell kérnie. Csak hogy a kettőnek együtt van értelme. A srác vagy elgondolkodik tényleg, és rájön, hogy neki is kéne változtatnia a hozzáállásán és az értékrendjén, vagy ha nem akar, mert meg van győződve arról, hogy így jó, akkor felesleges bocsánatot kérnie, mert a probléma megmarad és akkor nem illenek össze.

"Nos ez volt szerdán, azóta nem beszélünk, csak 1-1 szavakat messengeren / nap.

"Nem volt célom leszólni az álom szakját, ha valakinek ez az álma, és ezt szereti csinálni, akkor az Ő élete, csinálja ezt. Tudom, hogy nagyon bunkó voltam, és nagyon a lelkébe tiportam ezzel a kijelentésemmel.

Igazából már többször is bocsánatot kértem tőle, de semmit nem ért."

Szerintem nem voltál annyira bunkó, azt irod, EGYSZER szóltál be neki EGY mondatot, mióta együtt vagytok, és hogy előzményei is voltak az ő részéről, h nem értettem eg, h nme érsz rá szórakozni. A reakciója erős túlzás ! Egyetlen mondat miatt, aminek az ő oldaláról is voltak előzményei, ráadásul sokszor kértél tóle azóta bocsánatot, szerintem nevetséges igy viselkedni. Pláne azért ,mert igazad is van ,cask nem tálaltad neki finomabban.

Majd később , több élettapasztalattal a háta mögött visszasirja, hogyha csak ennyi baja votl a pasijával, mint most veled. Ezerszer nagyobb konfliktusok vannak a párkapcsoaltokban.

Egyébként a legtöbb mérnökinfós akkora suttyó, mint az ég, és mindenkit leszól, lenéz, aki nem BME-s, mert neki minden más büfészak.

EZ viszont nagyon gáz és szánalmas, undorító.

A párom is mérnökinfós, de amikor elkezdi tenni az agyát (néha előfordul), kérdezek pár egészségügyis dolgot - ami nekem teljesen alap, pedig nem orvosit végeztem -, amire már befogja, mert nem tud rá válaszolni.

Nem baj, ha valaki nehéz szakon van, de nem lesajnálni azt, aki "büfészakot" választ.

"nem célom semmilyen szakot leszólni"

Késő, már megtetted.

"mellette nem dolgozik, a szülei támogatják anyagilag"

Ez lenne a normális. Persze, a körülmények nem mindig ideálisak. De ettől még nem kéne, hogy ilyen mértékben áradjon a lenézés és a rosszindulat belőled, csak azért, mert te diákmunkázol mellette.

"Nem volt célom leszólni az álom szakját"

De.

Javaslat?

Hagyjátok egymást a fenébe. Nem illetek egymáshoz. Ő egy laza csaj, aki szeretné élvezni az életet, és kihasználni a lehetőségeit. Te egy merev, kissé beképzelt pasas vagy, aki ráadásul le is nézi a barátnőjét. Pedig ő semmi rosszat nem szólt a szakodra. Neki az életviteled nem tetszett.

De mondom, tök felesleges ezen rugózni. Két külön világ vagytok.

Az, hogy melyik szak menyire nehéz, rengeteg dologtól függ:

- Kinek a számára? Ugyanis az nagyon nagy mértékben függ az egyéntől is, hogy mi mennyire nehéz.

- Melyik intézményben? Ugyanis ugyanaz a szak más intézményben lehet, hogy egészen más nehézségű.

- Miért nehéz? Mert annyi rengeteg információt és képességet kell elsajátítani, vagy mert annyira színvonaltalanul tanítják, vagy mert annyira nehéz az illetőnek megértnei?

- Milyen körülmények között?

Tény, hogy vannak egyes intézményekben olyan szakok, ahol szinte bárki diplomát kaphat. Én is tudok ilyenről, bár az történetesen reál szak. Nem azért, mert az a tudományterület annyira könnyű lenne, hanem mert az a tanszék az életben maradásért küzd. Ettől még máshol az nagyon is kemény szak, és egyébként ettől még odateheti magát az ember. Tudod, attól, hogy a kegyelemkettest könnyű elérni, még nem mindenkinek az a célja, hogy épp csak átcsusszanjon.

Amúgy meg kifejezetten bunkó, unintelligens dolog, amikor valaki magát egekig amgasztalja, más szakokat meg élből lenéz.

#48

Egyetértek. Illetve még azt is hozzátenném saját tapasztalatból, hogy az én (amúgy bölcsész) szakterületemen el lehet bukdácsolni kettesekkel, kevés tanulással a diplomáig. És lehet azt mondani, hogy bárkit átengednek. Jah, csak aztán a szakmában nem fogsz megmaradni.

Egyetemen már magadnak a tanulsz, a saját karrieredért. Nálunk az még semmi, ha összekapartál egy diplomád ebből. Senkit nem érdekel.

"Amúgy meg kifejezetten bunkó, unintelligens dolog, amikor valaki magát egekig amgasztalja, más szakokat meg élből lenéz. "

Nerm nézte le, de tény, hogy hatalmas különbségek vannak szakok és elvárások között. Most ha én közlöm veled, hogy az orvosi sezerszer nehezebb, mint a Kodolányi (ahol egy ismerősömnek annyi volt az államvizsga anyaga ,hogy 10 oldalt memorizálnia kellett - az orvosis meg lehet egy tárgy egy számonkérésére ennek a többszörösét kell, h memorizálja, sokkal bonoylult tananyagból), akkor én vagyok a nagyképű, h szegény kodolányisokat "leszóltam " ???

Vagy ha közlöm, hogy elitgimnáziumban végeztem és sokkal több volt az elvárás, mint egy vidéki gimnáziumban, akkor én vagyok nagyképű, h leszóltam, aki nem elitgimis ???

Ez az igazság, könyörögöm.