Cikinek érzem a páromat? Hogy motiváljam egy kicsit?

Én olyan családból jövök, ahol mindenkinek megvan a saját karrierje, tesz azért, hogy előrébb jusson az életben. Mindig tervez, új dolgokba kezd stb. Így nekem is az volt a természetes, hogy érettségi után is kezdek magammal valamit...

Jelenleg negyedéves joghallgató vagyok, mellette már 1,5 éve dolgozom is az édesapám irodájában.

A párom viszont csak úgy elvan, mindenhez úgy áll, hogy "majd lesz valahogy". Érettségi után, 7 éve, megcsinált egy okj képzést, de ennyi. Elkezdett egy egyetemi szakot vidéken utána, amit nem is értettem. Azt sem, hogy miért vidéken, meg azt sem, hogy miért azt a szakot választotta, mikor nem is érdekelte... De hogy az majd milyen jó lesz, mert legalább kollégistaként valamennyire függetlenedik a szüleitől, nem fogja azt hallgatni mindig, hogy mennyi pénzben van és saját maga ura lesz ott. Ennek az lett a vége, hogy 2 hónap után már otthagyta és a szüleivel is összeveszett, mert ők erőltették volna, hogy járjon ki legalább egy félévet. Azóta dolgozik, ilyen call centeres munkákat vállal, vagy felszolgál... Most pl. a hely, ahol dolgozik, sanszos, hogy be fog zárni 1-2 hónapon belül. Mondtam, hogy keressen munkát már most, vagy legalább nézelődjön, erre hogy őt ez nem érdekli, le is sz_-rja az egészet és majd lesz valahogy, éhen csak nem hal. Nyilván nem hal éhen, mert én hetente 75-80 ezerért csinálok nagybevásárlást, úgy elég nehéz lenne éhen halni.

Nagyon zavar, hogy itt van majdnem 27 évesen és az a cél, hogy ne haljon éhen. Nem azt mondom, hogy most végezzen el egy orvosit hirtelenjében, de örülnék neki, ha kezdene magával valamit. Akárhányszor ezt felhozom, ki van akadva, hogy hagyjam már ezzel békén, ne legyek olyan, mint az anyjáék és ő egész életében azt látta, hogy a két nővére mellett sosem volt elég, miért éreztetem én is ezt vele.

De nem járunk randizni, mert neki nincs pénze, ha meg én fizetnék, az számára megalázó. Fogalmam sincs, mikor voltunk együtt nyaralni, vagy mikor utaztunk, mert neki arra nincs felesleges pénze. Ha meg én utazom barátnőkkel, családdal, meg van sértődve.

Nekem ez már tényleg ciki, hogy semmit nem halad az életben, semmi előrelépést nem tesz azért, hogy jobb állást kapjon több fizetéssel. Ha mondom, hogy esetleg a szüleim szólhatnának néhány helyen az érdekében, az sem jó neki, mert hogy biztos nem kér szívességet tőlük...