Súlykérdés-őszinteség. Mit tennétek a helyemben?

Uh, ezen a kérdésen köpni-nyelni nem tudok...Hogy a bánatba voltál képes egy ilyen meberhez egyáltalán hozzámenni?! Ez egy nárcisztikus kontroll mániás idióta! Azt értem, hogy ő miért vett el téged, mert az ilyennek lételeme a másik lealázása, önbizalmának lerombolása és ezáltal érzelmileg tönkrevágása, de hogy neked ebben mi a biznisz?! Te se lehetsz százas, ha szeretsz állandó megalázottságban élni, és még egy jót se ehetsz mellette, mert biztos félsz a beszólásától.

A súlykérdés meg irracionális,a beteg elméjén kívül nem kellene, hogy hatással - ekkora hatással - legyen, és a teljes életeteket ez uralja. Ő talán testépítő, vagy mi, hogy grammozgatja itt a súlyodat?

A férjednek saját magával van problémája és ezt rajtad veri le.

Jobban jársz ha véget vetsz ennek a házasságnak.Most még csak ebbe köt bele,később egyre durvább dolgokat fog a fejedhez vágni és ennek sose lesz vége.

Ne engeds,hogy megalázzon minden nap!

A férjed egy kretén.

20 év múlva sem fogsz úgy kinézni, mint amikor megismert, és lehetsz akárhány kg. Egy normális ember nem így gondolkodik. Ha én szeretek valakit, akkor kívül belül szeretem, és szebbnek látom még attól is amilyen valójában.

#26 azért 1-2 kg nem igazán az elindulni a lejtőn kategória. Én 8 kg-ot váltakoztam, mióta összejöttünk a férjemmel. Voltam 57 és 49 kiló is. Az elején 52 voltam, kicsit zsíros, de normál alkat. Aztán sportolni kezdtem, izom, zsír vegyesen jőtt fel 57-ig, majd leszálkásodtam 49 kilóra. Most megint 52 vagyok, de teljesen máshogy nézek ki, mivel a sportolást nem hagytam abba. Férjem is ingázott kb ennyit. Amikor erőenelt husisabb volt, most, hogy vív, szálkásabb, vékonyabb. Mindenhogy szerettem, ő is engem. Az elhízottságot egyikünk sem tartja vonzónak, de az azért messze van ettől az ingázástól. Ha rossz irányba haladnánk, biztos szólnánk a másiknak, amíg még vonzódunk egymáshoz, de azért már nem az igazi a dolog. De erre nem hiszem, hogy valaha sor kerülne, mert mindketten kritikusabbak vagyunk magunkkal, mint egymással :D Mikor 57 kilóról lefogytam, az első megjegyzése az volt, hogy nem tudja megmarkolni a hasamat este, mikor átölel (nem volt oltári nagy hasam, de oldalt fekve azért már kitapintható volt :D). És ez kissé panaszos megjegyzés volt tőle! Pedig ismétlem, nem vonzódik az elhízott alakhoz, jobban tetszek neki így vizuálisan, de 57 kilósan is szerette a testemet, ahogy én is szerettem a testét, mikor macisabb volt, nem pedig kockás hasú, mint most.

Plusz legyünk őszinték, fiatalabbak nem leszünk. Lesznek ráncaink, és nem valószínű, hogy életünk végéig feszes lesz a testünk. Az ember változik, és van, amit el kell fogadni. Figyelni lehet, és kell is, nem kell indokolatlanul eligénytelenedni, de az nem 2-3 kg ingadozás.

Sajnos azért hiszem el a történetet, mert a barátnőm férje ugyanilyen.

Én azon a véleményen vagyok, hogy ez vagy egyfajta fétis, vagy pedig beteges kontrollmánia. Utóbbit esetleg igazolhatná, ha az élet más területein is belekényszerítene dolgokat egy merev keretbe, amihez ragaszkodik.

Kedves kérdező, sajnos az eseted tipikusan az az eset, mikor felébredünk, de túl későn. Rájöttél, hogy ezzel a dologgal nem tudsz együtt élni hosszú távon. Már hiába mondom, hogy házasság előtt kellett volna, mert már megvolt, ott a gyerek. stb.

Így az egyetlen tanácsom a megszoksz vagy megszöksz :(

Amit én tennék, kipattintanám magam eszméletlenül dögösre, aztán mikor kilóg a nyelve utánam, elhagynám a francba.

39N