Elviselnétek a párom rendezési mániáját?

Egyszer mondanám meg neki, hogy ezt felejtse el, másodszorra repülne, főleg, mert még meg is sértődik.

Hagyd ott, ne kezdj egy passzív-agresszívvel, mert az életedet is leszívja.

Tehát másvalaki lakásában kérés nélkül átrendez dolgokat?

Mégis miért kellene ezt elviselni?

Se azt nem tolerálnám, hogy ne tartsa tiszteletben a kérésemet, és az akaratom ellenére rendezkedjen az én otthonomban, az életteremben, sem azt nem tudnám elképzelni, hogy egy kényszerbetegségben szenvedő párom legyen.

(Nem kizárt, hogy a párodnál ez kényszeres cselekvés, amit nem tud kontrollálni.)

Én sem szeretem ha átrendezik a dolgaimat. Ha áramszünet lenne vagy csak becsuknám a szemem, akkor is tudom, hogy mit hová raktam, elég csak odanyúlni. Ha valaki pl. elrakja a kedvenc bögrémet a konyhaszekrényben és én azt nem találom, akkor az azt jelenti, hogy nem figyel oda rám, nem érdekli hogy én mit szoktam meg, nekem mi a jó. Cserébe én sem szoktam senki lakásában semmit elpakolni, kivéve ha azt megbeszéljük, egyeztetjük.

Látszik, hogy a párod nem ismer téged eléggé, nem figyel oda arra, hogy te mit hogy szeretsz.