Elhagyjam vagy vele maradjak? Mi lenne a helyes?

Lassan 2 éve együtt vagyunk a barátommal.

A kapcsolat eleje nagyon szép volt. Mesébe illő szerelem.

Mindenki mondta milyen aranyosak vagyunk. Összeillünk.. ilyenek.

Szép is volt. Szinte egyformák voltunk.. Fél év eltelt aztán összeköltöztünk (kényszerhelyzet miatt). Onnantól minden borult. Én anyukámmal éltem előtte. Nekem ő sokmindent megcsinált. Felhuzatolt főzött minden.

Minden rám zuhant a takarítás a főzés.. ami normális. De a barátom elég gyerekes.. és alapból feszült voltam mert hirtelen sok lett a teendő.. de még őt is kellett nevelnem. Gyereket én nem akartam. Nyitva hagyta a szekrényt, a wc ajtót. Morzsátott meg mindent amit csak lehet. Ezek mellett semmihez nem ért. Mindent én intéztem el. Hogy legyen ágyunk, szekrényünk. Semmit nem tett érte. Én stresszeltem rajta.. ebből kifolyólag voltak viták.

Ezek elillantak decemberre..

Közben azon is ment a vita ,hogy munkán kívül állandóan otthon van. Nincs énidőm.

Nekem 1000 dolgom persze .. vezetni jàrtam, kreszre, körmöshez meg stb. Ő sehova. Neki jutott énidő nekem nem. És pedig én elég introvertált vagyok..

Januárban új év.. azt hittem minden szép lesz .. új lakás. Nem garzon.. merthogy eddig abban voltunk.

Az új lakásban harmonika ajtó. Na itt megint nem lesz énidőm.. minden zaj áthallatszik.. balhék. Viták. Én vertem meg.. ő vert meg.. szomszédok jönnek szólnak..

Szakítottunk . Elköltözött. Kibékültünk.. külön éltünk nem volt jó neki. Elhagyott. Visszasírtam magam.

Új albérlet van ajtó.... ketten lakunk.

Többször előjön az érzés bennem, hogy jobb lenne egyedül élni. Rengetegszer. Pedig van ajtó . Külön tér.

Sajnos olyan mint egy nagy gyerek. Nekem meg nem az ilyen férfiak jönnek be.

Ezek mellett elég furán beszél amit nehezen fogadok el.. eddig is így beszélt tudom. De most látom jobban a hibákat. Annyira idegesít.

Sokszor nem vágyom rá. Az ágy nálam nulla. Lelkileg is ritkán akarom.

Elhagyni nem tudom. Ha elképzelem elsírom magam. Eszembe jut az eleje milyen szép volt.

Most is lehetne szép. De egyre többminden nem tetszik benne. Ez nem tudom miért van..

Nem tudom mit kellene tennem. Szeretem azért.. nélküle depressziós lennék. Megbánnám ha elküldeném.. ebben biztos vagyok. De így csak a nyomasztás a nyomás a filozófálás és a viták mennek. Mert nem vagyok kedves . Ez tény

Idegesítenek a tettei a szövegei minden

Ahogy szuszog. Bunkó vagyok.

De szeretek hozzábújni olykor olykor. Szeretek vele aludni szerelmesen. Szeretem megölelni. Megsimogatni az arcát. Belenézni a szemébe. Babusgatni. És ezt visszafele is szeretem..

Mit tegyek?

24/L