Az miért lehet hogy amig en ugy gondolok a páromra hogy imádom a mosolyát vagy cuki a pocakja, vonz a hangja, addig a másik rám: de utálom hogy reggel elso neked a telefon, de utálom hogy minek kell annyit a fürdőben lenni stb?

Ez után a következő rész, hogy elkezdenek féltékenykedni alaptalanul vádolnak. Amit szintén nem értek honnan a p.csábol ered? Aztán ez miatt haragosak is rám.

Ez megint nem arra vall, mintha szeretne.

(ilyenkor meg azt nem értem, ha olyan sz.rnak tart hogy ebben se vagyok jo abban sem, akkor miert féltékeny? Akkor mégis jó vagyok?)

A kövi stadiumokat is irhatnám tovabb

Én nem arra fókuszálok a másikban hogy mi zavar benne.

Pl nekem néha sok rajta a parfum de azive joga ugy használni ahogy akarja, eszembe nem jutna szolni meg magamban utálkozni.

Nekem nem ilyen a szemszögem ha van egy párom akit szeretek hogy azt keressem bennem mit utálok és azon legyen a fokusz.

De a kezdeti köd után szinte mindenki elkezd vmibe belekötni. Volt aki anyajegyet(apróbbat)jegyzett meg rajtam.

Mikor igy elkezdenek kritizalni utálkozni nekem olyan mintha nem is szeretnének mert a negativon van a fókuszuk.

Miért nem a pozitívakon a fókusz mint nekem?

Egy olyat se hallok hogy tetszik a mosolyom vagy bármi.