Én reagálom túl a helyzetet?

Párommal tavkapcsolatban vagyunk most, és vannak olyan napok, amikor szinte egész nap nem tudunk beszélni, mert elfoglalt.

A mai és tegnapi nap is hasonló volt, a barátaival volt kiruccani 1-1 napot. İlyenkor nagyjából 1-2 óránként szoktunk üzenetet váltani, hogy jól van, minden rendben stb. Mint mindig, most is minden üzenetben azt fejezte ki, hogy nagyon hiányzom neki, alig várja, hogy este tudjuk beszélni és hogy a mai esti kávézós találkozást lemondta végül, mert tegnap semmi időnk nem volt beszélni, illetve akkor ma sem lenne.

Kb 6 órakor ért haza, én pont akkor indultam edzeni, nagyjából fél nyolc körül kezdtünk el chatelni rendesen, de akkor is már kilépegetett a chatből, érezhető volt, hogy nem csak rám figyel. Aztán felhívott fél kilenc körül videócseten, de ott is láttam, hogy a szeme mást néz, internetezik, miközben én beszéltem hozzá, kérdezgettem, hogy milyen volt a napja. Ez egy 15-20 perc után kezdett kellemetlen lenni nekem, mert nem figyelt rám, nen válaszolt. Nem ez az első, hogy ez történik, és szóvá is tettem neki, hogy miért hív fel, ha nen is beszél velem, és miért áradozik egész nap arról, hogy mennyire szeret és hiányzom neki, hogyha a közös időnkben neki minden más fontosabb, mint mi? Azt a választ kaptam, hogy attól, hogy most az interneten megnézett valamit, még ugyanúgy hiányzom neki, meg szeret, és hogy azért hívott, hogy beszéljünk.

Ez nekem nagyon rosszul esett, inkább le is tettem a telefont. Nem tudom, hogy én reagálom-e túl, vagy ő volt bunkó? Úgy gondolom, hogy bőven volt másfél-2 órája önmagára, én-időre, ha neg nem elég, akkor meg lehet mondani, hogy kicsit később alkalmas.

22/N