Miért sértődik meg a párom?Egy olyan kapcsolatban élek ahol a páromnak van gyereke, együtt vagyunk 20 éve, nekünk nem lett közös mert ő nem akart, mióta megszületett az unokája azóta én nem akar vele menni megnézni mert zavar hogy nekem nincs,

Elmondtad neki az érzéseidet?

Esetleg megoldás lenne, ha örökbefogadnátok egy gyereket?

Ez egy választópont szerintem a kapcsolatotokban.

Beszélj vele, és ha látod rajta, hogy a te fájdalmad az ő fájdalma is, és sajnálja a történteket, akkor talán meg tudsz bocsátani.

Ha rosszul reagál, esetleg besértődik, neki áll feljebb, és továbbra is érzed a tüskét, akkor lehet, hogy szakítani kellene. Mert nem érezheted azt életed végéig, hogy miatta cseszted el az életed és ő az oka a te boldogtalanságodnak. És a feláldozás sem szerelem. Egy szerelem az nem erről szól, ez egy végtelen szenvedéstörténet. (Egy EGO harc.)

Egy olyan embert érdemelsz, aki akkor tud nyugodt lenni, ha a párja is jól van. Egy szerelmes soha nem okozna fájdalmat a partnerének és nem lenne nyugodt, ha a másik sírógörcsöt kap. Pont ellenkezőleg. Boldoggá tesz és biztonságban érzed magad.

Ráadásul itt nemcsak a gyerekről van szó, hanem ezek szerint nem éreztette veled az évek alatt, hogy te vagy annyira! vagy még fontosabb! neki, mint az a másik nő volt. Különben nem írnád, hogy bezzeg a másik nőtől akart gyereket.

Szóval sok sikert és légy őszinte, remélem meg tudjátok beszélni a dolgokat. A sértődés nem megoldás, ne hagyd hogy felemésszenek a szar érzések.

Ez nagyon rossz. Egyedül érzed magad miközben ő a "másik" családjával törődik. Te is anya szerettél volna lenni, és ezt elvette tőled. Szerintem is régen kellett volna szakítani, mert önzőség az ő oldaláról, hogy csak nőként kellettél neki. Aztán most egyedül nőként örülnöd kéne, hogy az ő családfája milyen jól megvan. Ez kb. így jön le. Sajnálom.

Szerintem az amit mondasz teljesen korrekt. Nem kell megnézned a babát, ha nem akarod.