Tiszteletlen velem a párom. Egyből kaffog ha valami nem tetszik neki. Te mit tennél? Már elmondtam neki hogy normálisan beszéljen velem, de nem tudja megállni ha ideges még ha egy piti dologról is van szó. Meddig tűrnéd?

Akkor ott valami veked van ha 2 kapcsolatod is már emiatt ment tönkre.

Jó tudom,parasztok mostanábqn az emberek,DE ez nem véletlen hogy a 3.is ilyen. Vagy sokat engedsz nekik, és elpofátlanodnak,vagy az a "piti" dolog nem is olyan piti

Ha eleged van a párodból, akkor teljesen mindegy, hogy itt ki milyen tanácsot ad, előbb-utóbb úgyis szakítani fogsz vele. Ez esetben a feltett kérdésed csak egy kvázi kérdés, hogy külső támogatókat gyűjts ahhoz, amit már el is döntöttél magadban.

Ha ellenben van még benned szeretet a párod felé, és akarod a változást, akkor mélyebbre kell ásnod annál, hogy a viselkedésére irányuló nemtetszésedet szimplán újból és újból kinyilvánítod. Ez a stratégia ugyanis nem működik, ezt te is beláthatod. S erősen sejthető is, hogy miért nem. Ha a párod neurotikus természetű, vagy ami még ennél is rosszabb, olyan személyiségzavara van, amelynek egyik tünete az irritabilitás, akkor ha a zaklatott állapotának externalizálására a környezetből az első reakció szinte mindig a kritika, az csak olaj lesz a tűzre, a tünetek szinte garantáltan felerősödnek és egyre gyakoribbak lesznek. Egyre inkább meggyőződésévé válik ugyanis, hogy a világ elutasítja őt, ettől még zaklatottabb lesz, amitől még több elutasító visszajelzést kap, amitől megerősödik a meggyőződése, s így tovább. Csúszik lefelé egy végtelen spirálon. Vagyis a kritikád eszkalációhoz vezet.

A neurotikus embereknek általában a neurózis legfőbb gyökere az önelutasítás (még akkor is, ha takargatják vagy maguknak sem ismerik be), s leggyakrabban gyermekkori élményből ered (pl. túl kritikus szülők). Az ilyen embereknek elfogadó közegre van szükségük. Nem feltétlenül arra, hogy a dühöngő viselkedést elfogadják, hanem arra, hogy a néha zaklatott lelkiállapotuk jogosságát feltétlenül elfogadja legalább egyvalaki a földön. Ha tehát azt mondod a párodnak, hogy ugyan már miért hergeli fel magát egy pitiáner dolgon, azzal a lehető legrosszabbat teszed. Mindig és feltétlenül el kell fogadni az érzelmeket, lelkiállapotokat a neurotikus emberekben. Ha legközelebb láthatóan zaklatott lesz, ne kritizáld, hanem kérdezz rá, mi váltotta ki belőle, s ne vágj közbe, hagyd beszélni, bólogass sokat és megértően. Ez az egyetlen kiút, ha valóban segíteni akarsz rajta. Hálás lesz, és lassan csökkenni is fognak a tünetek. Nagyon ajánlom Carl Rogers: Valakivé válni c. könyvét, valamint ha ezen túl vagy, akkor még Michael Nichols: Értő hallgatás c. könyvét is. (Rogers a mai szakmai körök megítélése szerint a valaha élt egyik legnagyobb pszichológus volt, s ez a könyve az egyik legértékesebb pszichológiai könyv, amit valaha is írtak.) Ha úgy érzed, semmiképpen nem tudnál megértően viszonyulni a párodhoz, akkor javasolhatnád, hogy egy pszichológushoz járjon el. De ezt semmiképpen ne úgy tálald, hogy sértő legyen számára, hanem a gondoskodásod jeleként. Sok sikert!

Lassan szálltál ki a kocsiból? Szíves elnézését az ideges úriembernek... nyilván lemennék kutyába, miután leordította a fejemet és megígérném, hogy ez többet nem fog előfordulni.

Ja nem.

Ezt anyukájával.