Miért ábrándítanak ki engem apró nekem nem tetsző dolgok a másikban olyan szinten, hogy az életemről is lehoz?

Kb a tökéleteset kell elképzelni.

Van aki szeret téged, hűséges, extra jól néz ki, van kémia, ugyanakkor nem papucs/nem lábtörlő, hanem igazi férfi vagy nő.

Vagy bármi olyat képzelj el, aki neked tökéletes.

Aztán az apró zavaro dolgok engem kezdenek leépíteni, kicsinálni, de olyan szinten belém épül és "elburjánzik", hogy nemhogy a másiktól, de még az élettől is kezd elmenni a kedvem.

Levezetve pl parfüm

- kezdetben tetszik ha a pasi igényes, vonz az illata, erősíti a kémiát bennem

- én is használok parfümöt, kapok ugyanolyat ami neki van(Chanel, Dolce &Gabbana Armani stb)

- egy idő múlva elkezd engem zavarni hogy de ő munkahelyen is mindenhol is kényszeresen parfümözi magát- valamiféle féltékenység jelenik meg

- féltékenységet félreteszem, elfogadom őt olyannak amilyen, megjelenik bennem valamifél gúny, ő ilyen "pacsulis piperkőc srác" és kész

- egy idő múlva zavar az egyik illata, a kedvemért azt nem használja, de sorban elkezd zavarni aztán az összes is

- kezdek attól is undorodni hogy pl amikor megölel én is olyan illatú leszek és ha épp nem megyek haza, egésznap is érzem magamon az ő parfümét és kényszeresen el kell viselnem vagy kenyszeresen valahogy kézfertőtlenítővel letakarítgatni valahogy magamrol ahol hozzámbújt

- ha megyünk valahol es előttem megy, vagy kimegyek utána valahova érzem hogy itt járt, itt volt es ez megint utálatot gerjeszt bennem

- kezdek a találkozók alól kibújni mert nem akarom érezni a pacsulit.

És akkor ez csak parfüm

Vagy másnál. Pl ismerkedés.

Kezdetben kíváncsi érdeklődő vagyok sikeres randik, várom izgatottam hogy irjon hívjon. A másik esetleg olyan beállítottságú hogy nem hív ír annyit mint pl az exem. Csak épp más típus.

Az izgatott várakozást kezdi felváltani a csalodottság hogy hanyagolós típus lehet illetve hidegebb típus mint más pasik. Ami amugy normális mert nem várhatom azt hogy napi 20 szor ia hívogasson. De ez tovább is megy bennem, egy idő múlva már nem várom izgatottan hogy írjon, még több idő múlva már nem is akarom hogy írjon hívjon, még tovább menve ha hív ír érdeklősik is, én már el is engedtem, még később meg is utálom az illetőt hogy motivácio nelkul(azaz ha nem nyomulok), ennyire képes csak és nem többre.

Vagy eleinte tetszik ha birtokolni akarnak, vagy féltékenység jelenik meg mintha számítanék valamit, egy idő múlva zavar, még több idő múlva idegesít, még több idő múlva már visszaszólok oltogatom, még több idő múlva megint átmegyek utálkozósba gyűlölködőbe, és megint jönnek ezek hogy találkozni sem akarok.

Mindezek kapcsolatban a mondhatni a ritka tökéletessel aki szerelmes hűséges kívánod, nedvesedsz tőle, imádod, minden jó lenne, de apró dolgok amik valójában sehol nem szakítoindokok, felül lehetne rajtuk emelkedni engem úgy elindítanak egy lejtőn hogy egy idő múlva megutálom a saját páromat, a szerelmemet, meg akire alapoztam építettem. Akiért addig csak hálát adtam.