Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azok a 30+ éves nők, akiknek az élete nem ott tart, ahol szerették volna párkapcsolat terén, beismerik hol választottak rossz utat?
Sok nőt látok, akik szétmennek az élettársukkal, aztán egyedül kell nevelniük gyermeket, illetve akár gyerek nélkül is, de hasonlóan rossz helyzetbe kerülnek, a párjuk például cserben hagyta egy fiatalabb csinosabb lánykáért, vagy éppenséggel még mindig az igazit keresik...
És hát idősödve, főleg gyerekkel, egyre rosszabbak a kilátások jó társat találni.
Meglátásom szerint a rossz élethelyzetben kikötött nők túlnyomó többségének ott ment félre, ott választottak rossz utat, amikor a (most erősen tipizálva) rosszfiúkat választották a rendes, kedves, normális férfiak helyett, vagy legalábbis olyan tulajdonságok alapján szűrték maguknak a társkeresést (pl rosszabb esetben az anyagiak), ami nem olyan társhoz vezetett, aki hűséges marad hozzájuk. De olyan is van, hogy valakinek egyszerűen csak semmi sem jó, irreális elvárásai voltak azért cserébe, amit ő tud nyújtani.
Az ilyen nagyon gyakorian látott 35+ éves, gyereket egyedül nevelő szingli anyukák, vagy igazit még soha meg nem találó, még mindig 20 évesnek öltöző de már nem annak kinéző nők esetleg visszagondolhatnának a múltra, hogy hol sikerült rossz döntéseket hozni, de szinte soha nem hallok erre példát, hogy szembe néznének vele és belátnák, hogy ezt vagy azt nem kellett volna, rossz párt sikerült választani, és hasonlók. A többség ahogy látom elfogadja hogy így kellett lennie, meg a múlton amúgy sem lehet változtatni, és eljátssza hogy ő boldog most is, így is, közben pedig aki egy kicsit is átlát a másikon, látja, hogy sír a lelke.
Az egy dolog, hogy másoknak nem igazán ismerik be, de maguknak sem? Nem néznek szembe a rossz döntésekkel, hogy esetleg tanulni lehessen belőle?
30 pluszos nő vagyok, gyerkem nincs, de szingli vagyok. Nem a rosszfiúkkal jöttem össze, de mégsem működött.
A tipikua jófiúról annyit, hog kiderült, hogy egy egoista akaratos f.sz, amúg suttyomban meg pornót nézett.
Őszintén szólva nem tudom mit kéne megbánnom. Egész egyszerűen nem találkoztam egy olyan férfival, akivel egy harmonikus boldog kapcsolatott tudtam volna kialakítani éa fenntartani. Íg hozta eddig a sors, vagy hívjuk ahogy akarjuk.
Az egész érvelésed ott sántít, hogy nem feltétlen a nők kezdeményezik a kapcsolataikat, vagyis ők várnak arra türelmesen, hogy felfigyeljenek rájuk és kezdeményezzenek. Sok 30+ feletti nő van aki valamilyen szinten megelégeli a tétlenséget és átveszi a kezdeményezést, ez vagy bejöna férfiaknak vagy éppenséggel taszítja őket.
Mit tud tenni egy nő, hogy megtalálja álmai pasiját. Online társkereső? Nem egyszerű helyzet. Elmegy társaságba szórakozni? Nagyon körültekintően kell megválasztani a helyet és korosztályt, mert könnyen lehet hogy egész este petrezselymet fog árulni.
Ami a párválasztást illeti, nos előre kevés nő tudja, hogy a szerelme úgy hazudik mint a vízfolyás, szeretne neki hinni, de nem lehet. Ha lesz egy közös gyerekük akkor 1 gyerek 18 éves koráig szembesül azzal mit rontott el, és egyben minden nap fejéhez kapja, hogy más gyerekét kevés férfi hajlandó elfogadni, vagy esetleg nevelni.
Írtam ezt férfiként....
30 éves vagyok, lassan 31. 9 éve vagyok a párommal, gyerekünk még nincs. Soha egyetlen jelen nem volt annak, hogy hűtlen lett volna hozzám, sem annak, hogy ne akarna komolyan elköteleződni (pedig fiatalabb nálam). Ismerem a fajtádat, neked minden olyan forgatókönyv "felelőtlen választás", amiben szerepel a szexuális vonzalom, meg az, hogy a párom külsőleg is merészel tetszeni, és esetleg igényem van némi szexuális teljesítményre is.
Akit ti "jó választásnak" gondoltok, azokat max. paprikaspray-vel és rúgdosással jutalmaznám meg, és ez így is marad, akkor is ha neadjisten 40 éves szingli lennék egyszer. Közötök sincs a valóban rendes férfiakhoz.
Halkan megjegyzem, hogy ott mutatkozik meg véglegesen az agybaj, hogy nem vagy képes elfogadni, ha valakire nem igaz a kitalációd, és boldogok szingliként, vagy akár szingli anyukaként is. Akkor is kitalálod, hogy "sír a lelke" és kész.
"és egész biztos vagyok benne, hogy a többségnek volt olyan férfiismerőse, aki sokkal megfelelőbb partner lett volna életre szólóan: a barátzónában."
Ha bennük van a fogyasztói szemlélet, akkor sajnos így van, mert magukkal is elhitetik, hogy miért nem elég nekik a másik. Hogy ők sokkal jobbat, szebbet érdemelnek. Mindig érdekes, amikor valaki barátnak nagyon jó (emberileg sokra tartja), de aztán mégsem jön vele össze. Kimondatlan indok lehet, hogy nem üti meg azt a szintet, amit ő elképzelt. Itt megint a társadalmi elvárások lépnek élőtérbe, amik felülírják az emberi természetet. Lehet hogy csak felvállalás kérdése lenne, de valamiért nem meri meglépni, ezért inkább szégyelli, titkolja, ezáltal nem tud szintet lépni a kapcsolat.
Szerintem megvilágosodnátok, kinyílna a harmadik szemetek, vagy elérnétek a nirvána állapotába, ha rájönnétek, hogy istentelen nagy baromság ez a jófiu rosszfiu duma.
A jofiukrol annyit hogy még sosem láttam, hogy 1, ne a komplett női nemet tegyék meg felelősnek minden rosszért ami a világban történik 2, hibát találnának magukban is (persze azon kívül, hogy ők TÚL jók, képtelenek bunkók lenni, még akkor is, ha a nőknek ez kell) 3, ne magukat tegyék meg a legfőbb áldozatnak minden létező szituációban ("oh, akkora taslit adott a férjed, hogy a fal adta a másikat? hát igen, ha képes lettél volna értékelni azt a kincset, ami ÉN vagyok, és ENGEM választottál volna a bántalmazó férjed helyett, akkor most nem lennék ilyen magányos, és neked se kéne a padlóról felszedned a fogaidat. Látod, hogy milyen szörnyű sorsom van a rossz választásod miatt???" vagy amit te is írtál "remélem hogy képes vagy tanulni abból hogy egyedül lettél hagyva egy gyerekkel. legközelebb ne az elsőre normálisnak tűnő férfit válaszd, akivel jól kijöttök, és akinek csak később derülnek ki a személyiségdefektjei, hanem adj egy esélyt a sunyi, áldozatkomplexusos, egyszerre félénk és nárcisztikus jofiuknak, azaz nekem például!!")
A jofiuk és rosszfiuk ugyanannak az éremnek a két oldala; pestis a világon, a társadalom ráksejtjei, nem is érdemes őket külön emlegetni. Amit a nők próbálnak kiszortírozni, azok a normális férfiak, de ahhoz meg sok szerencsét mindenkinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!