Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mikor jutottatok el arra a szintre, hogy a lángolás helyett a stabil, "szürke" párkapcsolatot választottátok?
Van egy gyerekem, mielőtt ő született, mindig olyanokkal voltam együtt, akikhez nagyon vonzódtam, és nagyon jó volt a szex, de pár hónap után már nem volt semmi a kapcsolatban, csak az, ezért soha nem volt tartható.
Most van több mint egy éve valakim, akivel nincs és nem is volt meg az a vonzalom, mint a korábbiakkal, vagyis testileg vonzó, olyan mint az ideálom, de nincs az hogy ránézek és kívánnám, viszont normális, megbízható, okos, tudok vele bármiről beszélgetni, olyan mint a legjobb barátom, a gyerekemet imádja és a gyerek is imádja őt.
És mégis olyan hiányérzet van benne, ha visszagondolok a korábbi kapcsolataimra, ahol tudtam úgy...nem tudom normálisan megfogalmazni, de tudtam gyönyörködni a másikban pl miután elaludt, nem egy szükséges dolognak tekintettem a testi érintkezést, stb. Tudom hogy normális emberek mind olyan párkapcsolatban élnek ahol már nincs az a lángolás, hanem egy biztos támasza a 2 ember egymásnak, és én is belátom, hogy nincs másnak értelme. De még mindig várok arra a felismerésre, hogy ez tényleg milyen jó nekem. A párom már házasságról meg közös gyerekről beszél, én meg úgy érzem mintha a legjobb barátommal élnék együtt. Hogy győzhetném meg magam hogy ennek így kell lenni?
válasza: válasza: válasza:
válasza:Igen tudom hogy nem lenne nagy szám mostmár ami régen volt...Nagyon szeretem a mostani páromat, lelkileg senkitől nem kaptam ennyit ezelőtt, teljesen ugyanúgy gondolkozunk és megértjük egymást mindenben, közösen a hobbik, minden...
És az a furcsa hogy nagyon sok barátnőmmel beszéltem erről, és aki évek óta ugyanazzal az emberrel él együtt, mind azt mondta, hogy nincs meg az a lángolás, de minden más megvan, és az sokkal fontosabb, mert úgyis az marad...én meg egy selejtnek érzem magam, mert ebbe nem mindig tudok beletörődni, hogy ez így jól van, pedig tudom hogy a legtöbb ember ebben él.
válasza:Soha.
És vicces, ahogy próbálod magad győzködni, hogy ez a normális, és ez egy magasabb szint.
Sz_art sem ér egy olyan kapcsolat, amiben nincs szenvedély, de az olyan is, amiben meg lelki összefonódás nincs. Együtt kell a kettő.
válasza:A szüleim 25 éve vannak együtt, abból 20 éve házasok. Soha nem kacsintgattak ki a kapcsolatból, és a mai napig látni rajtuk, már azon, ahogyan egymásra néznek, hogy milyen szenvedélyesen szeretik egymást. Ez abból is látszik, ahogyan egymással beszélnek, ahogyan a mai napig összebújnak, csókolóznak. A szexuális életük is mindig rendben volt, elmúltak 40 évesek, de még mindig két-három naponta egymásnak esnek. Folyamatosan meglepik egymást valamivel, folyamatosan éreztetik a másikkal, mennyire felnéznek rá, mennyire csodálják és szeretik.
Szerintem ez a normális, én sem fogom ennél kevesebbel beérni.
válasza:Soha nem választottam szürke párkapcsolatot. A stabilitás is jó, a szenvedély is jó. De úgy soha nem tudtam volna olyannal együtt élni, aki csak egy barát és semmi többet nem érzek iránta.
35/N
válasza:Van egy bizonos "szerelemfajta" (bár ez így eléggé érdekes kiefejezés), úgy hívják, hogy storge. Ebben az esetben a két ember kapcsolata inkább a belső dolgokra épül, és a külsőségek meg a szexualitás kevésbé fontos szerepet játszik.
Amúgy attól még, hogy nem kívánod, annyira, nem vonzódsz hozzá annyira, tarthatod szépnek, gyönyörködhetsz benne. Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de mindenkiben meg lehet találni a szépet. :)
És inkább az ilyen kapcsolat, mint mikor csak a vonzódás van meg, és mikor az enyhül, akkor vége az egésznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!