Volt már kiabálós veszekedésed a pároddal? Mondtál olyat a vita hevében, amit nem gondoltál komolyan és megbántál?

Még soha. Nem vagyunk ilyen temperamentumúak. Meg általában sikerül az értelmes vita keretein belül maradni, és nem süllyedünk gyerekes vagdalózásba.

7 éve.

2 év kb az az időszak, amikor már biztosan elmúlt a szerelem, felszáll a rózsaszín köd, stb... egy veszekedés lehet rgy málypont, most újra meg kell ismernetek egymást, közeledni. Tehát ez az engedd el-húzd meg, távolodunk, aztán közeledünk ritmus jellemzi általában a hosszútávú kapcsolatokat. Nem lehet végig izzó lánggal égni.

Mellette ott a stressz mev minden egyéb, az ember el tudja vesztrni a fejét... meg kell beszélni ezeket a dolgokat, és közösen kell építkezni újra.

Igen vannak üvöltözések ahol a természetemből fakadóan olyanokat mondok a feleségemnek ami nem feltétlenül igaz, de nagyon rosszul esik neki.

Olyat még nem mondtam h nem szeretem, de a családjára mondtam már elég csúnyákat.

Aztán mindig kibékülünk. A veszekedés rossz dolog de néha sztem ki kell adni a gőzt. Nem hiszem h jobb egy kapcsolat ahol soha nem veszekednek. Ott lehet csak elnyomják magukban a feszültséget ami hosszú távon sztem rosszabb mint évente néhány tányértörős üvöltözős veszkedés.

Egyébként sztem nincs erre szabály, h hány év után szoktak veszekedni az emberek. Mi a kapcsolatunk elején, az összeköltözés után elég sokat veszekedtünk, mostmár sokkal ritkábban.

Emberfüggő h mennyire haragtartó valaki, mi általában már este kibékülünk, vagy max 1-2 nap durcázás van. Feleségemet könnyű kiengesztelni szerencsére. Bár ahogy telnek az évek, egyre kevésbé mondok olyanokat neki ami igazán fáj. Inkább csak ilyen hirtelen felindultságban lehülyézem meg ilyenek.

Volt, sőt olyan is, hogy férjem mérgében belevágott ököllel az ajtóba, és beszakadt az ajtó. Nem rendszeres, 30 éve vagyunk házasok, ez egyszer fordult elő. Mindketten lobbanékony természetűek vagyunk, én oroszlán, ő kos. Nem kell többet mondjak.

Sokmindent mondunk mérgünkben ilyenkor, amit nem gondolunk komolyan, de SOHA nem hangzott az el, hogy nem szeretjük a másikat. Semmilyen haragban. Esetleg annyi, hogy elegem van belőle.

Meg kell tanulni kezelni a másikat. Nálunk ez nem könnyű, mert eleve olasz család módjára élünk, nagy hangunk van, érvényesülni akar mindkettőnk.

De ha megbeszéljük, hogy ilyenkor kinek mi a jó, vagy éppen mivel tesz rosszat, akkor legközelebb tudjuk valamennyire csillapítani a tüzet.

Nem volt ilyen. Oké olyan régóta nem vagyunk együtt, de tudunk kommunikálni. Illetve voltam már nagyon dühös, de első dolgom volt biztosítani, hogy szeretem, csak dühös/szomorú vagyok. Aztán megbeszéltük.

Mindenképp beszéljetek róla.

Volt már ilyen sőt elég hamar.. azt a tanulságot okosan levonva hogy veszekedés közben beszél "őszintén" az ember, így szakítottunk is..

(Különben szerintem nem, a veszekedés hevében mond mindent az ember hogy a másikat abban a pillanatban megbántsa.)