A barátom kevésnek érzi magát mellém, mit tehetnék?

Sziasztok!

21 éves lány vagyok és van egy szintén 21 éves barátom. 3 éve vagyunk együtt. Az első 2 év a kapcsolatunkban felhőtlen volt, olyankor még gimisek voltunk.

Ő érettségi után munkába állt, gépkezelőként dolgozik, illetve családi gazdaságuk van, földjeik és állataik vannak.

Én érettségi után egyetemre mentem, most tudtam le az első évemet jogász szakon. Ami azt illeti, elég jól ment az első év, 4,82 lett az átlagom, ösztöndíjakat kaptam, második éven el szeretnék kezdeni tudományos konferenciára járni, külföldi lehetőségek is vannak partneregyetemekkel, ezeket szeretném kihasználni. Elég törtető jellem vagyok, maximalista, van 2 felsőfokú nyelvvizsgám is, most dolgozom a harmadikon, egyszerűen boldoggá tesz engem a tanulás és az eredmények.

A helyzet az, hogy az első egyetemi félévben még nem volt igazán gond, de most a második félévben igen, amikor már jobban részt vehettem programokon, tanulmányi úton, szakesteken, plusz majd most ezután versenyre is szeretnék menni, ezek körül forognak a gondolataim, én ezt élvezem.

Nagyjából fél éve tart ez a helyzet, hogy napi szinten hallgatom, hogy ő hozzám képest csak egy buta paraszt, nekem olyan fiú való aki “velem egy szinten” van és nem olyan mint ő, olyan lenne jó aki tanul, okos, ambiciózus, stb.. és hogy ő nagyon-nagyon szerencsétlennek érzi magát mellettem, azt is mondta, hogy az összes önbizalma elveszett az elmúlt időben és látom rajta, hogy szenved.

Én soha de soha nem tettem erre utalást, hogy az nem jó, amit ő csinál, egyszerűen különbözőek vagyunk, de ettől még lehet egy jó párkapcsolatunk, en magam is olyan családból származom, hogy anyukám ápolónő volt, ő sajnos elhunyt, apukám pedig ács, egy dolgos munkás ember, nem idegen a koszos munkásruha, a fizikai munka, tehát akkor még meg is érteném ha egy elkényeztetett liba lennék, akinek anyja-apja orvos/ügyvéd/mérnök stb… és fogalmam sincs a fizikai munkáról, én ugyanúgy értékelem a fizikai munkát mint a szellemi munkát, attól függetlenül, hogy én nem fizikai munkát szeretnék végezni és ezen dolgozom jelenleg.

Mit tehetnék? Folyamatosan ez van, hogy ő egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát, toketlennek, egy igazi lúzernek, meg hogy miért nem szakitok vele a magam érdekében, miért nem keresek egy hasonlóan értelmes okos társat, mint amilyen én vagyok, stb… de ez csak néhány megszólalás.

Már nagyon kihat a mindennapjainkra ez a probléma, örökös téma ez. :(