Hogyan kezelnétek, ha a párotok pont a számotokra legfontosabb tulajdonságotok iránt lenne teljesen közömbös?

Szerintem te nem szereted azt a pasit és már ki is nézted a "megértő" utódját.

"Ha nem venné észre és nem értékelné azt, amit téged a legjobban meghatároz." Ezt nem is értem. Amit leírtál, nem lehet nem észrevenni, tehát biztos észreveszi. Hogy nem értékeli??? Nem mondja el naponta 20x, hogy ezt szereti benned? Most, hogy így felhoztad, ezen gondolkodom. Soha nem tartottam közvélemény kutatást az aktuális párjaimnal, hogy mit mennyire szeret bennem, nem is volt fontos. Éreztem, hogy úgy szeret egyben, ahogy vagyok. Eszembe nem jutott soha elemezgetni, hogy mondjuk az őszinteségem szereti-e jobban, vagy a humoromat🤔

Szóval valószínűleg nem tennek semmit. Ha boldog vagyok vele, akkor nem gyártanék magamnak problémát, ha meg nem, akkor szakítanék, független attól, hogy mit értékel, vagy nem értékel bennem.

Sehogy.

Miért kell, hogy más is ugyanazt tartsa lényegesnek bennem, amit én - valamilyen akár objektív, akár szubjektív okból - kiemelnék magamból?

Az ember rendeteg tulajdonság összessége. Nem kell, hogy a kiszemeltem/barátnőm a fejembe lásson. Sőt, pont ettől izgalmas valakit megismerni, hogy lehet, ő teljesen más tulajdonságokat lát meg bennem, mint amikkel én jellemezném magam.

Továbbá: az, hogy valamit nem emel ki, az nem azt jelenti, hogy "láthatatlan" lenne, vagy hogy közömbös lenne iránta. Csak jobb esetben egy randi nem abból áll, hogy elkezdi a partner a felsorolást, hogy "a pozitív tulajdonságok benned: ", és kezdi a listát mindenről, amit pozitívnak gondol, a rendkívülitől az egészen banális dolgokig.

Ha pedig valaki szeret, akkor általában minden pozitív tulajdonságunkat szereti. Sőt, sokszor még a negatívokat is.

Csak egy példa.

Én informatikus vagyok. A munkámban kulcsfontosságú, hogy tudjak rendszerszemléletben, nyers logikával gondolkodni. Nem vagyok az, aki habzsolja a nőket, de azért túl vagyok már pár randin és párkapcsolaton. Szerinted hányan említették meg ezt a tulajdonságomat? :-) Sehányan. Persze, az olyan általános tulajdonságokat, mint a higgadtság, könnyebb felismerni, a specifikusabb dolgokat pedig nehezebb. (Kivéve, ha a partner is hasonló területen mozog.)

De megint csak magamat tudnám ismételni: miért is lenne az baj, ha valaki mást emelne ki belőlem, mint amit én választok ki a rengeteg tulajdonságomból?

Szerintem eléggé egoista elvárás lenne, hogy a másiknak is kötelező legyen azért dicsérni engem, amit én magamban fontosnak tartok.

"Mert olyan, mintha csak félig látná és szeretné azt, aki vagy."

Frászt.

Ha egy ember összesen csak két darab tulajdonságból állna, akkor is csak annyit jelenthetnél ki, hogy a tulajdonságaid felét nem emelte ki. De egy ember nem két darab jellemzőből áll, és attól, hogy valamit nem emelünk ki, nem azt jelenti, hogy utáljuk. (Ezen a ponton megjegyezném: lehet, hogy türelmes és higgadt vagy, de hogy logikából és EQ-ból nem te vagy a legélesebb kés a fiókban, az is biztos.)

Egy párkapcsolatban meg továbbra sem elvárás a gondolatolvasás, hogy kitaláljuk, vajon az illető mit gondol a legfontosabb tulajdonságának?

Őszintén: hogy megy nálad egy randi? Találkoztok, elfogyasztotok némi ételt-italt, majd mint egy tanár a diákot, elkezded feleltetni, hogy most pedig sorolja a fontos jó tulajdonságaidat? :D

"Nem körülugrálásra gondoltam"

De.

"és mi van, ha majd összetalálkozol valaki olyannal, aki mellett életed beszélgetését tapasztalod meg? Mert megérti, amit csinálsz és igazán belelát a lelkedbe."

Itt a logikai bukfenc: korántsem biztos, hogy ettől lenne egy beszélgetés életem beszélgetése.

A szerelem egy ember teljes lényének szeretete és megbecsülése pedig nem egyenlő egy tartalmasabb beszélgetéssel. Annál nagyságrendekkel több.

Egy beszélgetés pedig nem attól lesz jó, hogy egy általam önkényesen kiemelt tulajdonságomat boncolgatja.

"Akkor inkább úgy fogalmazok, hogy a párod pont az iránt közömbös, ami a személyiséged legmeghatározóbb eleme, mintha pl. azt nem szeretné/érdekelné, hogy introvertált vagy. És ha jön valaki, aki imádja, akkor sokkal inkább úgy érzed, hogy megért. A megértés pedig valahol alapja a szeretetnek."

Szerintem felesleges érvelni, mert te már eldöntötted, hogy milyen válaszokat fogadsz el, és minden "érvedet" ennek megfelelően alakítod, teljesen mindegy, hogy mennyire helytállóak, vagy mennyire nem azok.

Számtalan cáfolatát tudnám felhozni annak, amiket állítasz, de tök felesleges, mert mindegyikre jössz valami kifacsart "ellenérvvel".

Én azt mondom, éld az életed, esetleg még írd is meg randi előtt a partnereidnek, hogy alapfokú gondolatolvasási képesség előny, ennek hiányában a nyugodtságod magasztalása feltétel. Én meg randizok azzal, akivel egész egyszerűen csak szeretjük egymást. Akkor is, ha ő olyan tulajdonságomat imád, amit nekem eszembe sem jutna kiemelni. Mert a szerelem nem egy-egy tulajdonságról szól, hanem az egész emberről. Beszélgetni meg nem csak arról lehet, amit első blikkre kiemelnénk a másikból.

10-es Akkor inkább gondolkozz tovább! Az extroveltált/introveltált személyiség jóval megosztóbb, és önmagában semmiféle értéket nem visel, sőt sokkal inkább gond lehet ha valaki ilyen.

Amit magadról írtál az minden kedves, közvetlen embert jellemez, aki már szembe került pár megoldandó helyzettel, ebben különleges nincs, és nem is értem, hogy mások miért emelték ki. Az, hogy mentőzöl, az nem a mindennapokról szól, és közel sem ezekről a tulajdonságokról, amik ezt csinálják 100 másik tulajdonságban kiválóak, amik a hétköznapokban lehet ki sem derülnek!

Miért gondolod, hogy ez a higgadtság a te fő fő fő erényed?

Ez nem egy olyan dolog ami a mindennapokban megmutatkozik rendszeresen.

Gondolom nem kísér el munkába, ahol látja, hogy kezeled a sebesült embereket.

Otthon amikor vele vagy mitől nem pánikolsz be? Hogy elvágja az ujját?

Érted mit akarok ezzel mondani.

Ez a munkádban nagyon fontos nagyon értékes tulajdonság.

De egy párkapcsolatban akár még, hogy sűrűn szeretsz simogatni is értékelhetőbb.

Volt egy "pasim" (hát annak azért nem nevezném) ő előszeretettel hangoztatta mennyire tud kommunikálni az emberekkel, milyen jó beszélőkéje van ami a munkához is fontos. Tényleg ez határozta meg. Kettőt tippelj miért ráztam le. Pedig igaza volt.

Szerintem még életedben nem volt normális párkapcsolatod, vagy semmilyen! Esetleg nagyon elmentél a férfiak mellet, akik nem azért szerettek, amiért hiszed.

Az a kapcsolat halott, ahol valakiért egyoldalúan rajongani kell, ezt te magadnak képzeled, és hibásan! Épp eszű ember ilyent még partner befolyás szinten sem fogalmaz meg. Miért az a kényszerképzeted, hogy érted rajongani kell, miért nem elég, ha elismernek?

"Szerintem mindenki saját maga tudja, hogy neki mi a jó."

Akkor miért akarod ránkerőltetni a saját véleményedet?