Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Sakk-matt toxikus kapcsolatból miért nem tud kilépni egy magabiztos, de szerelmes ember?
Mostmár sokadik kapcsolatomban vagyok, amiben úgy érzem szerelmes vagyok, és emiatt bármiben hajlandó vagyok alkalmazkodni és kompromisszumot kötni.
Viszont nem igazán akar működni, és nagyon nagy hibák vannak benne, amik leépítenek engem mint embert, és a másik fél teljesen érdektelen.
De! Mégsem szakít.
Úgy érzem egyedül nyűglődöm, és már mindennaposak a sírásaim, de mégsem tudok én szakítani, mert én tényleg őszintén szeretem, és én akarom őt az életembe. Szerintem hatalmas lelki erő kell ilyenkor kimondani hogy imádlak szeretlek, szerelmes vagyok a lényedbe, de tönkretesz a kapcsolatunk engem ezért én kilépek.
Kicsit a pszichológiai háttér érdekelne, hogy az ilyen szituáció a túlzott szerelem miatt nehéz, vagy esetleg önbizalomhiány miatt?
Mert én pl. teljesen rendben vagyok magammal, mégis úgy érzem folyamatosan felrúgom a saját értékrendemet miatta. Mert soha senki iránt nem éreztem még így, feltétel nélkül.
Szerintetek is kb ez az egyik legnehezebb szituáció párkapcsolati témában?
Ti honnan gyűjtöttetek erőt hasonló szituban?
A legtöbb nő utolsó pillanatig reménykedik, megpróbálja a lehetetlenből is helyrehozni a kapcsolatot. Míg a legtöbb férfi csak utolsó pillanatban kapálózik, amikor már nagyon késő.
Ne szeress feltétel nélkül, abba te fogsz sérülni, inkább ésszel szeress.
Ne haragudj meg, de szerintem mégsem vagy tökéletesen rendben magaddal, ha már többedjére vagy benne ugyanabban a pocsolyában, csak mással. Egyrészt kell egy mély önismeret, hogy tudd, mi az a másik részéről, amit még tudsz tolerálni, és mi az, ami már nem elviselhető, mert folyamatos feszültséghez vezet vagy bármilyen más okból számodra nem elfogadható. Mert változhatunk ugyan sok mindenben - elméletben. Az esetek nagy részében viszont ez nem történik meg, mert rohadtul nehéz az embernek hosszútávon változtatnia magán - még a saját érdekükben sem teszik meg a legtöbben, nemhogy más kedvéért. Szóval tudnod kell, mit bírsz elviselni amellett, hogy boldog is légy, mert valószínű te sem fogsz tudni magadon változtatni, és emberünk sem fog. Ha végigolvasod amit írtál, láthatod hogy te sem tudsz változni. Csak alkalmazkodsz látszólagosan, de ez nem megoldás, mert ugyanúgy boldogtalan vagy. Szóval kell az önismeret, és ezzel egyidejűleg a másikat is "látnod" kell. Tisztán. A tulajdonságait, a viselkedését, ami mindig árulkodik a jelleméről. Lehet, hogy mást mond majd, de a tettei mindig segítnek eligazodni rajta.
Ha pedig ez megvan, kell egy nagy adag önbecsülés, ami segít benne, hogy a fentieket összerakva kitedd a szűrét - attól még szeretheted nagyon, de be kell látni, ha valami nem működik, ha nem vagytok egymáshoz valók. Jobb mindenkinek, ha elengeditek ilyenkor egymás kezét, és megadjátok a lehetőséget, hogy olyan embert találjatok, aki mellett boldogok lesztek.
Ha saját magadat szeretnéd, akkor nem ragadnál benne egy boldogtalan kapcsolatban, ahol a másik nem viszonozza az érzéseidet.
Ez nem magabiztosságnak tűnik a leírtak alapján, hanem önsors rontásnak és kapcsolatfüggőségnek.
Szerintem érdemes lenne terápiás segítséget igénybe venned, ha egyedül nem tudsz kilépni abból, ami neked nem jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!