Fater engem zavar, mert az anyámmal összevesznek, ez normális?

Reggel korán kelek, nehezen alszok éjjel, örülök melóba, hogy élek, ráadásul meg is faztam, erre amikor nagy nehezen elalszok fater irkál, hogy menyjek át, ez normális?

A sztorit leírom röviden. A szüleim nem jönnek ki jól, nem is jöttek ki és nem is fognak, csak a fater leszarja azt ennyi. Sosem törődött anyámmal igazán, csak az anyám szerette, anyagilag nem támogatta, meg a mai napig se támogatja, ugymond el van magának, külön kassza, de megis egy háztartás. Nagyon sokszor mondtam neki, hogy nem jó az amit művel, de lepergett róla és annyival elintézte hogy " jól van már fog be gyerek" persze elvicceskedve, úgy gondolva, hogy nincs gond, csak én dramatizalom túl. Most az anyám kidobta a szobából a dolgait, fater erre jött haza és engem ébresztett fel és athivott, hogy megmutassa (én a szomszédban lakok). Aztán még én vagyok a rossz, hogy megszolom, hogy ilyenert hívott át. Mondja meg nekem valaki, hogy tényleg én vagyok a rossz? Holnap is 5 kor kelek, hogy dolgozhassak, ma is alig bírtam ki, mert kicsit kapkod a betegség erre amikor lehetne se aludhatok.

Megjegyzem, nem vagyok apám ellen, csak látom, hogy nem működik, túl magának való, túl egós, amióta az eszemet tudom egyszer sem kért semmiért sem bocsánatot, még akkor sem, mikor kisebb koromban megverte az anyámat, ravagja, hogy az nem úgy volt, meg hogy nem emlekszik ilyenre, meg a sok hülyeség, szóval csak az egója irányítja. Engem becsületre tanított és mindig mindenről felvilagositott, hogy mi a jó és mi nem, de anyámmal akoor se működik, egyszerűen nem tud egyikőjük se boldog lenni a masikaval, nem értem a faternak ez így miért jó.

Na de mindegy is, szerintetek normális, hogy engem nyaggat?