Ha valakiben nem tudsz megbízni, lenne benned önvád, hogy miattad nem megy, miattad kell szakítani?

Mondjuk egyszer 1-2 évvel ezelőtt csalódast okozott. Pl megcsalt vagy bántalmazott vagy átvert vagy barmi.

Az elkövetkező 1-2 évben lehozza ugyan neked a csilkagokat, folyamatosan biztosít arrol hogy bízhatsz benne, de szóval még 1-2 év mulva is félsz ha pl elutazik valahova, megcsal e, vagy egy egy veszekedesnél, hogy bántalmazni fog e.

A vészcsengő, redflag folyamatosan zakatol benned, a legkisebb jelre is ugrasz, egy állandó készültségi állapotban vagy és éber, ha átvernek, vagy támadnak kész legyél azonnali reakciókra.

Miközben a párod már huzamos ideje pedig azért él és tesz hogy bízhass benne, tenyerén hordoz, maximálisan tesz érted, soha nem kényelmesedik el, belead apait anyait a kapcsolatba, kb olyan az egész kaocsolat mint az elején az udvarlási szakasz, minden kívánságod kérdezi teljesíti, szívét lelkét kiteszi.

De és te még mai nap is rettegésben élsz. Mikor elutazik, mikor nem veszi fel, vagy mikor kezd ideges lenni, veszekedni, amikor "vérben forognak a szemei", stb.

Eljutsz arra a pontra hogy hiába "halna is meg érted", a bizalmadnak annyi és jobb is ha odafigyelsz, azaz nem teheted meg hogy vakon hiszel és bízol benne, mert a fentiekre bármikor képessége van, nincs benne gátlás, csak rajta múkik mikor engedi megint szabadjára magában az "állatot", vagy az "aljas oldalát"

És akkor ugy néz ki a szakítás hogy kb 1-2 éve neked a barátod lehozza a csillagokat szeret imád bizonyít, és akkor is elhagyod.

Lenne benned önvád, hogy miattad vége pedig szeretnek imádnak bizonyítanak meg stb?