Megérdemli az a nő a sorsát, aki büszkeségből nem fogadja vissza az őt (egy másik nő miatt) elhagyó férjét? Mégha tudja is, hogy anyagilag pl nagyon nehéz helyzetbe kerül emiatt?

Megérdemeltem.

Anyagilag nem volt egyszerű. Ezt aláírom. Érdekes, hogy a volt férjemet ez annyira azért nem izgatta, hogy bőkezűen fizessen gyerektartást. Nem baj, a beleegyezése nélkül is megítélte a bíróság.

Az első nyár szingliként életem legjobb nyara volt. Csak a két gyerek és én, és nem kellett folyton alkalmazkodni egy savanyúuborkához. Rengeteg rendezvényen voltunk, otthon is buliztunk, nagyon sokat épült a szülő-gyerek kapcsolatunk.

Anyagilag nehéz volt, tehát muszáj volt lépnem. Régóta tépelődtem, hogy váltani kéne. Megérte: jobb munkaidő, jobb fizetés.

Ősszel pedig derült égből villámcsapásként rám talált a szerelem. Pont akkor, mikor a volt férjem kidobta a nője. Rendesen kiborult, hogy nem tud hozzám visszaköltözni. De szerencsére anyukája befogadta.

Mi is összeköltöztünk, összeházasodtunk, és lett közös gyerek. A férjemmel remekül motiváljuk egymást. Anyagilag sokkal előrébb vagyunk, jobb helyre költöztünk, évente járunk nyaralni a tengerpartra, új autó. Természetesen az exem megüti a guta, hogy a gyerektartásból dőzsölünk.

Ő is megérdemli: egyedül, anyukánál, lecsórósodva.

Ha visszafogadja, aztán a férje két hét múlva szalad vissza a nőhöz, vagy megy a következőhöz, akkor könnyebb lesz anyagilag?

Erre egy jó ügyvéd a megoldás, aztán le kell róla húzni a bőrt is.

"legjobb barátnőm véleménye az"

Akkor sajna a férjed mellett a baátnőd is le kell cserélni.

A barátnődnek üzenem, hogy ezt nem makacsságnak hívják, hanem józan észnek.😉

Vannak olyan nulla önbecsüléssel rendelkező, gyáva, társfüggő emberek, akik bármit eltűrtek, csak el ne hagyják. Eközben viszont mindenkit utálnak, akik normális önértékeléssel rendelkeznek, és mernek élni. Valószínűleg az első csoportba tartozik a barátnőd, a másodikba pedig te. De nyugi, végül mindig a második csoport nyer.🙂