Bennem van a probléma ha emiatt önbizalomhiányom lett?

Gyerekként is inkább meghúzódó, szégyellős voltam, csak a megszokott társaságban voltam önmagam.

Emlékszem akkor is érzékenyebb voltam a többségnél, sokszor sírtam és minden apró dolog mélyen érintett. Aztán ahogy felnőttem úgy éreztem megerősödtem, főleg ha lett párom első években szárnyalltam, mintha erősebbnek éreztem volna magam mint bármikor.

Aztán egyszer csak eljött egy pont amikor elkezdtem zuhanni és annyira, hogy másfél hónap alatt 6 kilót fogytam, agyaltam, depressziósnak éreztem magam. Azt hoztam fel okként, hogy a párom lajkolta a női ismerőseit. Az agyamban ez úgy vetült le hogy biztosan tetszenek neki, ezt ő még ki is mutatta számukra és ezután kb minden dolog elkezdett zavarni, mindent “jelnek” láttam és beugrott ez a csalódott érzés. Olyanokat kötöttem össze hogy biztosan azért köszönt olyan szépen és mosolyogva xy ra is mert bejön neki, miért kérdi meg mit csinál miért kiváncsi rá? És egy olyan féltékeny kígyó lettem akit mindig is elítéltem . Pedig előtte nem voltam olyan, sőt laza voltam,még en is szóvá tettem ha valaki nagyon dekoratívat làttunk, most meg össze szorul a gyomrom ha szembe jön egy nagy mellű.

Próbálok ezen valtoztatni, elhinni amit mond, hogy csak beképzelem ezeket és szó sincs arról amit gondolok, azért is akar elvenni mert csak engem szeret stb. Viszont ez valahogy le blokkolódott az agyamba és nem tudom hogy a nehéz gyerekkorom és traumáim miatt vagy miért hozott ki belőlem egy ilyen jelentéktelen történés ilyen reakciót?

Egyébként nagyon jó ember, tényleg csak ennyi “bűne” van, sosem járkál el, nem irogat másnak, mindenhova vinne magàval és feleségül akar venni .

Muszáj rendbe tegyem magam, de kiváncsi vagyok a véleményekre. 25n