Érzelmileg bántalmazó kapcsolat vagy csak túlérzékenység?

Viszonylag friss a kapcsolatunk, de a napokban megszaporodtak a nézeteltérések, viták és felmerült bennem, hogy esetleg manipulálni próbál a párom?

Az eleje elég álomszerűen indult, napról napra udvarolt, de nem nyomult, figyelmes volt, fizikai kontakt minimális, nagyon sokat beszéltünk. Mesélt a múltjáról, előző kapcsolatáról is, miért, hogyan ért véget, úgy tűnt őszinte akar lenni, komoly kapcsolatot szeretne.

Én örültem, hogy végre egy férfi, aki nem csak a szexre hajt, fontosak számára az érzelmek, a közösen eltöltött idő, bármit el lehet mondani, meghallgat, megoldásra törekszik.

A kapcsolat viszonylag hamar intenzívvé vált, sok időt töltünk együtt, ami eleinte számomra szokatlan volt (régóta nem volt tartós kapcsolatom), de hamar kezdtem megszokni, jól esett hogy figyel rám, értem jön, apróságokkal lep meg, megcsinál a házban dolgokat. Emellé megnyugtató volt a gondolat, hogy hűséges típus, előző kapcsolataiból se ő lépett ki, emellé többször megemlíti, hogy később feleségül venne, annyira passzolunk szerinte.

Ami miatt felmerült bennem a kérdés, hogy az utóbbi napokban a vitáink rendre amiatt robbannak ki, mert van saját véleményem, amit addig forgat, hogy még nekem kell rosszul éreznem magam, hogy csak saját magamra gondolok, nem fogadok el más véleményt, nem hozok kompromisszumot a kapcsolatunkért. Emellé ha eddig viccesen is, de megjegyezte pár ruhámra,hogy innentől utcára nem, csak neki vehetem fel, mert túl jól néznék ki benne.

Nekem előtte elég önálló életem volt, mivel jó ideje szingli voltam, kialakítottam olyan hobbikat, elfoglaltsagokat, amiket nem szívesen adnék fel, nem okoz gondot egyedül, vagy nélküle de barátokkal elmenni ide-oda. Volt egy utazásom, amjt még megismerkedesunkkor foglaltunk le, elotte nem volt rá kulonosebb megjegyzése, de mikkr hazaertem olyan furan idegesen örült nekem. Azt gondoltam, ez jó jel, hianyoztam neki, örül hogy láthat, de most más szemmel nézve lehet ez is annak jele, hogy amig elvoltam, nem lehetett az iranyitasom alatt? Vegig volt egy olyan érzésem, hogyha jól érzem magam az út alatt és nem hianyzik majd eléggé, akkor majd én leszek a rossz, ami nem szereti eléggé.

Egy másik alkalommal, feltételesen terveztünk hétvégére egy programot, de nem volt fixalva. Közben beszéltem szuleimmel es kiderult, lehet azon a hétvégén nekik kellene inkább segitenem. Mikor ezt felvetettem, olyan furán sértődötten reagalt, hogy ezek szerint felülírom a közös programunk, miert nem szóltam előbb, hogy ez lenne. Nem tudtam rá mit mondani, nekem nem volt annyira egyértelmű, hogy szuleimnek mondjak nemet egy alig pár hete tartó kapcsolattal szemben, mikozben előtte évekig szamithattak rám ilyen esetben.

Viszont szeretné őket megismerni, amit én még picit kirainak tartok, várok vele, szüleim se erőltetik, igaz nem avattam nagyon be a részletekbe őket se, de tudják hogy van valaki akivel ismerkedem, sok időt töltök. Erre már többször megjegyezte, hogy, neki fura és rosszul esik, hogy ennyiere nem érdeklődnek felőle a szüleim.

Hol van az a határ, amikor tényleg csak kedves, figyelmes egy férfi es hol, amikor már manipulálni próbál? Ha ez így felmerult bennem, már veszett ügy, vagy csak rémeket látok, próbáljak vele beszélni? Az a baj, szóban sokkal megnyerőbb, eddig csak irásban vesztünk össze. Szóban könnyebben hat az érzelmeimre, többször mondta, hogy szeret és nem szeretné elvesziteni ami köztünk van, oldjuk meg.

Mindketten a 30-as eveink elején jarunk