Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ez túlérzékenység a részemről, és a szerelmemnek van igaza?
Sajnos a távolság miatt ritkán tudunk találkozni a pasimmal, de mindketten azon vagyunk, hogy ez előbb-utóbb megoldódjon. A lényeg, hogy csak pár napja jöttem el tőle, de már most nagyon hiányzik, egész nap rá gondolok, de visszafogom magam, és nem bombázom üzenetekkel, nem hivogatom emiatt. Ma viszont olyan rossz kedvem volt, hogy este írtam neki, mire felhívott, és számomra kicsit rideg stílusban elmondta, hogy neki is nagyon hiányzom, állandóan a képeimet nézegeti, de gondoljak arra, hogy nemsokára találkozunk, együtt leszünk, addig viszont muszáj a dolgainkra koncentrálni, magyarán nem állhat meg az élet.
Na de, szerintem egy kis kedvesség nem kerül semmibe, hiszen pontosan tudja, hogy mit érzek, rossz nélküle. Ezek annyira alap dolgok szerintem. Nem akarom õt bántani, inkább megérteni.
Ki mit gondol errõl?
Mióta vagytok együtt? Mikorra tervezitek az összeköltözést?
Azért kérdezem ezeket, mert mindegyik befolyásolhatja, hogy hogyan is érzel. Mi lassan két éve élünk távkapcsolatban, az első 8-10 hónap pokoli nehéz volt, hol egyikünk, hol másikunk szenvedett jobban. Mi is így reagáltunk, ahogy a te párod is, ha épp a másiknak volt rosszabb, de nem volt ebben semmi rossz szándék, csak a lelket próbáltuk egymásban tartani, ahogy az első válaszoló is írta. Szép fokozatosan megtanultunk kezelni ezt az egészet és nekünk szerencsénk is volt, mert közben mindkettőnknek lett autója, és valamennyivel több szabadideje is, mint az elején, így az utóbbi egy évben már sokkal többet tudtunk találkozni.
A másik fontos dolog, hogy legyen egy reális elképzelés az összeköltözésről. Nekünk ez is baj volt az elején. Mindig csak azt mondtuk, majd megoldjuk, de igazából fogalmunk sem volt, hogy hogyan vagy, hogy egyáltalán lehetséges lesz-e. Amikor kezdett körvonalazódni a dolog, mindkettőnk nyugodtabb lett, és az egész kapcsolat is még kiegyensúlyozottabb. (Egy hónap múlva költözünk össze.)
Ez csak saját tapasztalat, nyilván mindenkinél más és más, de nekünk így alakultak a dolgok. Ami még szintén segített, az a sok-sok beszélgetés (nem chat, messenger, skype írogatás) és a valóban (egymásra figyelve, minden mást kizárva) együtt töltött idő.
Kitartást nektek! Annyira átérzem a helyzeted, iszonyú nehéz volt nekünk is, nagyon drukkolok!
#3: Neked is köszönöm.
Nagyon friss ez a kapcsolat, pár hónapos, de elég komoly érzelmeim vannak, ahogy saját bevallása szerint neki is. Szeretnénk együttélni idõvel.
Nekem a távolság nem akadály, ha biztonságban tudom az érzelmeimet.
Õ 7 évvel idõsebb nálam, tapasztaltabb is, szóval nem akarok úgy viselkedni, mint egy kis nyafi, pedig simán elsírnám magam elõtte.:-)
Azt nem értem, h miért a képeimet nézegeti, ha hiányzom neki, miért nem ír egy üzenetet, dehát õ ilyen.:-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!