Szerintetek tényleg van olyan ember, aki inkább egyedül szeret élni?

Az a helyzet, hogy minden szempontból könnyebb egy másik személlyel élni. Értem ezalatt akár a rezsit, akár lakbért, akár közös ház/lakás vásárlást, akár élelmezést. Párban sokkal könnyebb kijönni anyagilag és akár háztartásvezetés téren is.

Azonban vannak emberek akik szeretnek egyedül lenni. Ez viszont nem jelenti, hogy nem lenne nekik jobb párba lakni, sokkal inkább csak hogy olyan társkat kellene választani aki szintén ilyen típus és kell külön szoba. Ha megfelelő személyiségek akkor az együttélés de közben egyedül tök jó tud lenni és egyben társas élmény, egyben lelkileg segítség nem csak anyagilag.

Teljesen más dolog szerény véleményem szerint az, hogy valaki mondjuk sikertelen a társkeresésbe és egyfajta önvédelmi mechanizmusként bemagyarázza magának, hogy jobb neki egyedül élve.

Igen, én ilyen vagyok.Tök jól elvagyok egyedül.Néha magányos vagyok és hiányzik a társ és az ezzel kapcsolatos dolgok.De összességében elvagyok.Sokszor gondoltam bele hogy mennyivel problémásabb és bonyolultabb lenne az életem egy társsal.

Én többször igénylem az egyedüllétet, mint amennyiszer magányos vagyok.

Van. Jelen.

Nem konkrétan a társkereséssel van gondom, bármikor lehetne partnerem. Csak amióta elváltam, csalódtam az akkori partneremben, időközben rájöttem, hogy senki sem tökéletes, de én nagyon sok mindent nem tudok tolerálni a másikban. Inkább egyedül, nem bántok meg senkit, engem sem bántanak meg. És rendületlenül élhetek a saját marhaságaimnak következmény nélkül, nincs aki belerondítana a megszokott rutinjaimba.

Én is ilyen vagyok. Egy férfi van, akivel szerintem jobban szeretnék élni, mint egyedül, de csak azért, mert szerelmes vagyok belé.

Van összehasonlítási alapom. Éltem szerelemben, nem szerelemben és a legtöbbet egyedül. Vitathatatlan, hogy anyagilag könnyebb párban, de annyi hátránya van nekem, hogy messze nem kompenzálja az anyagi könnyebbség.

#1! Mivel a többség úgy gondolja, mint te, hidd el, bőven lenne kivel együtt élnem. Ha "önvédelmi mechanizmus" lenne, akkor megtenném.

Mint írtam, volt rá példa. El nem tudnék képzelni, annál borzalmasabbat! Ha neked az jó, hogy nem mindig nézheted a kedvenc műsorodat, mert a másik igényeit is figyelembe kell venni, hogy folyton keresel valamit, mert a másik nem oda rakja, ahova te, ha nem tudsz spontán elmenni egy programra, pedig szívesebben lennél ott, mert már megbeszéltetek valami mást, ha a szabadnapodon aludnál, de felkeltenek, mert a másik épp unatkozik, és milyen szuper ugye, hogy nem egyedül él, amikor hulla fáradtan inkább a leghosszabb úton mész haza, remélve, hogy a másik bealszik, csak hogy ne kelljen vele beszélgetni, mert semmi kedved hozzá, ha időnként le "kell" feküdnöd valakivel, akit nem kívánsz, mivel nem szeretsz, akkor élj úgy. De fogadd el, hogy nem mindenki élvezi. Én sokkal jobban szeretem, hogy azt csinálok, amit akarok. Soha nem szoktam unatkozni, és magányos se vagyok. Van családom, vannak barátaim és ha társaságra vágyom, mindig olyannal töltöm az időt, akivel jól érzem magam, nem azzal, akivel egy lakásban élek, ez minden, ami közös bennünk.

#8! Incelként biztos nehéz lehet felfogni, hogy nálunk nincs olyan, hogy "megérdemlem", vagy nem érdemlem meg, mivel senki nem jár alanyi jogon senkinek.

#6