Mi a véleményetek arról, ha egy friss 9 hónapos kapcsolatban nincs egyensúlyban, az "egymástakarás"?

Egyik fél sokkal több "áldozatot"hoz a másikért, míg a másik fel, éli a normál életét , azon abszolút semmit sem változtatva, ahogy esik úgy puffan alapon.

Nem élünk együtt, heti 1-2x tudunk találkozni, munkánk miatt, és van pár km is köztünk, de utóbbinak nincs jelentősége.

Én annyira várom a találkozásokat, hogy aludni sem tudok, annyira készülök, előző este. Fözök, hangulatot teremtek, kiöltözök mindig, és néha annyit nem tesz meg ertem, hogy megborotválkozva jöjjön.

Megbeszéljük, hogy kora reggel 6-ra jön, hogy minél többet lehessünk együtt.Meg is ígér mindent, meg vannak bizonyítékok, hogy szeret, költ rám sokat, de nem gazdag.

Ami engem nagyon zavar, hogy nem lehet vele tervezni. Illetve vannak tervei velem,közös élet, gyerek, de erről konkrétan nem lehet beszélni, mert leállit. Tudni kell, nincs félretett pénze, ez zavarja nagyon, és erősen kötődik a szülői házhoz. Minden randinkon elkésik, de nem perceket, órákat késik es nevet rajta. Amikor azt ígéri reggel 7-re megpróbál ide érni hozzám, a legtöbb es legjobb esetben delutan 3 órára jó ha beesik. Jókedvűen es mintha ez fa@án rendben lenne. Nekem már akkor totál ki van az agyam, nincs kedvem semmihez.

Első randinkon 1,5 órát késett, soha nem várok senkire , de öt megvártam.Tudja, hogy nagyon szeretem és én is tudom, hogy vannak komolyabb érzései felém. Én nem akartam bele szeretni, de ö nála ez megtörtént , és akkor már az érzései vittek magával engem is. Nem tudom elhagyni, de már annyiszor szakítani akartam, de amikor meglátom, megszűnik a világ számunkra. Mondtam neki azokat amik engem zavarnak, de magasról leszarjak. Nem fog változtatni senkiért. Néha indulatos de nem ijesztően, csak szíven döf egyetlen szavával.Ilyenkor nem tudom , nem elsírni magam. Aztan jön , hogy bocs. De akkor már úgy felhúz, hogy szívesebben elküldeném.

Csak 35 év fölöttiek válaszait várom, mi is ez a korosztály vagyunk.