Tegnap összevesztem a párommal, és sírva távoztam Tőle. Ő nem is jött utánam, egyszer mondta ne menjek, és ennyi. Ti hagytatok volna így elmenni?

igen, pasi volt.

pl amikor kértem, hogy úgy utálom már, hogy néha gúnyolódik rajtam és totál nincs önbizalmam, mintha csúnya lennék, és nem lennék szeretnivaló, csak annyit mondott hagjam már ezzel a gyerekes hisztivel, miközben nekem potyogtak a könnyeim.

és amikor meg egyzser csak fogtam magam, és bevágtam hogy szevasz, vissza adom a kulcsot, légy boldog, én lépek, akkor 1 heti könyörgés, hogy de minden szép lesz, meg hasonlók.

és később ha megint és megint hüppögve hoztam fel valamit, kivétel nélkül minden esetben le se sz*rt!

"ma 14:00"

De remélem, otthagytad.

Na ez az, ami nekünk magas.

Ha nem tetszik valami, mond el neki

Ha utána sincs változás, hagyd ott, nem baj az

De hogy egyszer hiszti, egyszer szerelem, aztán sírás, utána meg könyörgés, az nem nekünk való.

Meg értelme sincs, mert az ilyen kapcsolat úgyis menthetetlen.

igen, megint ott hagytam, most könyörög, meg imád, most békülgetünk már megint.

és a fentiekhez szólnék, hogy:

azzal, hogy valaki leül, őszintén elmondja a bajait, hajlamos a másikban kiváltani egy lenéző magatartást, ami az én, és a kérdező esetében van jelen

és ez a másik fél részéről nem mindig tudatos, inkább ösztönös.

tehát nem hiszem, hogy jelen esetben megoldás

és azzal, hogy ott hagyjuk, azzal csak elmenekültünk a problémák elől, és attól még nem fog jobban tisztelni, vagy becsülni

Ha nekem haragból így elmenne a barátnőm, akkor azt feltételezném, azért ment el, mert neki jobb egyedül. Azt is gondolnám, hogy tudja, mi a jó neki, ezért döntött így. Közben szeretném annyira, hogy jót akarjak neki és ne próbáljam az akaratom ellenére magamhoz láncolni. Tiszteletben tartanám a döntését. Ha akar, visszajön, legalábbis jelentkezik, de hadd döntsön a sorsáról.

24 F