Mit tegyek, hogy javuljon a gyerek születése után a kapcsolatunk, legyen több időnk egymásra?

Nekem alapból nincs bajom azzal a hozzáállással hogy a gyerek születése után is fontos a kapcsolat vagy házasság ápolása. Ennek így is kell lennie.

De a te írásod alapján, te anyaként nem is akarsz a gyerekedre koncentrálni. Pedig amikor megszületik a gyerek, bizonyos időre kissé háttérbe fog szorulni kb minden más.

Jelzem, ez csak egy ideiglenes állapot, ami teljesen normális. Rengeteg türelemmel, empátiával át lehet (és kell is) vészelni.

Neked most elsősorban a gyerekeddel való kapcsolatodat kellene megerősítened. Én nem érzek nagy kötődést az írásodból. Persze nem ismerlek, csak ebből a pár sorból, nekem ennyi érződik ki.

Az is természetes ha kissé negatívan látod a jelent, ez mind a kimerültség, hormonok, megváltozott helyzethez való alkalmazkodásból fakad. El fog múlni. Nem mindenki születik szuperanyunak és nem is kell, ahogy írod visszacsinálni már nem tudod. Ebből a helyzetből kell a legjobbat kihozni. A hasfájós, sírós korszak el fog múlni, tapasztalat!

Nem lehet, hogy az a gyerek azért hasfájós, mert érzékeny a tápszer egyik összetevőjére? (Gondolom, ha nem szoptatod, akkor tápszert kap.) Tök sokszor ilyesmi áll a háttérben, lehet, kéne egy allergiavizsgálat.

Amúgy nem tudom, mit vártál... és mit lehetne kezdeni ezzel a helyzettel. Ha a férjed otthon maradna a gyerekkel, mint ahogy a nők szoktak, az sokat segíthetne a helyzeten, de nem tudom, erre egyrészt mennyire hajlandó, másrészt mennyire engedhetitek meg magatoknak. Az biztos, hogy ez a helyzet így ebben a formában nem fenntartható: te nem akartad ezt a gyereket, egy teherként éled meg, amiben nyilván közrejátszik az is, hogy az eltérő munkarend miatt alig látod a párodat, így esténként nem érdemi segítség neked (ahogy te sem vagy az neki nappal). Nincs segítségetek?

A gyerek az nem egy számítógép program, hanem egy érzésekkel teli apró csoda. Te már most úgy szeretnéd, hogy pontosan látható és általad előre kiszámítható legyen minden perce. Nem sok érzelem van az írásodban, sajnálom a picit.

3 hét után visszaálltál a munkába? Ennyire rosszul álltok anyagilag? Annak a kicsinek most legjobban a közelségedre lenne szüksége, te pedig taszítod el magadtól, mert azt szeretnéd, hogy minden a régi legyen.

Soha semmi nem lesz már a régi és a gyerek minden rezdülésed, elutasításod érezni fogja. Annál nyűgösebb lesz, minél inkább megtagadod tőle a közelséget, a szeretetet.

Ilyenkor az jut eszembe, hányan vágynak évekig pici babára és nem adatik meg nekik, miért pont olyannak születik, aki ezt nem tudja megbecsülni és csak nyűg neki a gyerek.

Senki nem mondta, hogy könnyű, de ne tedd tönkre annak a picinek az életét.

Esetleg keresel pótnagymamát a picinek? Nekem is kellett keresnem, segítség miatt, ennek is megvan persze előnye-hátránya szintúgy, nekem megérte. Hozza-viszi a picit, figyel rá ha kell, van időnk magunka, én a szülésznőmmel barátkoztam ennyire össze. Neki csak képletesen vannak unokái, csak a menye nem szereti az anyósát, így hát, nem tud részt venni a nevelésben. Mi imádjuk. 🤷🏻‍♀️

Persze ennek a negatív oldala hogy mindenkinek van rosszabb” oldala amit nemigen tolerál az ember a másikban, dehát senki sem hiba nélküli. De ugyanúgy családtagnak tekintjük, segítem őt/ férjét amiben csak tudom, a kicsi pedig imádja őket. Egy jó barát is elmehet családtag szintre. Hirdetést is feladhatsz, szomszédságban ha szétnézel... esetleg egy másik anyukával összebeszélni?

Hú, te aztán anya vagy. Te nyavalyogsz az éjszakák miatt, mert néha fel kell kelni hozzá? A férjed éjszaka dolgozik, nappal a gyerekkel van. Ő mikor alszik? Te nem kevésbé akartál gyereket, hanem egyáltalán nem, csak eszköz volt, hogy megfogd a pasit. Semmit ne tegyél. Remélem a pasi rájön, hogy mekkora sz.r vagy és kidob a francba.

Amúgy remélem, troll kérdés. Csak nincs ilyen h.lye.

Ez jobb nem lesz.

Mindketten figyatékosok vagytok, az a szerencsétlen gyerek meg issza a levét.

Még az is lehet, hogy egyedülálló leszel hamarosan, ő meg neveli a gyereket