Mi a véleményed a mással való fantáziálásról? (Tehát nem a pároddal)

Szerintem időnként mindenkinek elkalandozik a gondolata, egy jó kapcsolatban is. Nálam a válaszvonal az, hogy személyes viszony is fűz-e az illetőhöz (pl. nem mindegy, hogy az ellenkező nemű, sármos kollégádról vagy Johnny Deppről fantáziálsz - az előbbi gázos, intő jel).

Szex közben valaki másra gondolni nálam riadót jelent, azonnal elgondolkodnék, hogy van-e értelme a kapcsolatnak.

Szerintem önmagában nem bűn, de az ilyen "juj a szipiszupicicuki tökéletes kapcsolatocskám mellett beleszerettem másba, mit csináljak" kérdések pont abból erednek, mikor valaki jó dolgában nem tud mit kezdeni a fantáziáival.

Tudatosítani kellene, hogy az nem a valóság, az az ember nem lesz veled ilyen, főleg nem jobb, mint a párod. Ha szar a kapcsolatod, akkor ismerd el, hogy az, anélkül, hogy a másik ideologizálása miatt éreznéd ezt.

Mármint nem te, hanem bárki, aki fantáziál.

Nincs ezzel baj, én is szoktam, néha nem létező emberekről, néha egyáltalán nem romantikus vagy szexuális töltetű dolgokról. Az ember elképzeli magát szituációkban, szerepekben. De nem szabad, hogy ez, mint szórakozás, eltorzítsa a valóságot és elvegye a valóság varázsát.

Úgy vagyok ezzel, mint a pornónézéssel, engem nem zavar, amíg valaki nem egy szánalmas kiéhezett korcsra emlékeztet, aki csak arra képes, hogy előbb vagy utóbb szégyent hozzon rám. Az embernek vannak szükségletei, amire nincs mindig elérhető partner. Ilyenkor ez egy korrekt és érthető megoldás. Az a baj, mikor a partner jelen van és te erre cseréled. Ezekre a szarokra.

Nem élek jelenleg párkapcsolatban de leírom a vélemenyem bár lehet kicsit csapongani fogok, nézd el kérlek.

Azt gondolom, hogy az embernek kell és van annyi szabádság(a), hogy a fejében azt gondol amit akar. A gondolataid, az álmodozásaid csak a tiedek és ezt senki nem veheti el, ehhez jogod van, joga van mindenkinek.

Sosem éltem hosszú házasságban pl, így nem szeretnék olyat írni amiről nem tudok, de egy fontos dolog: valamiért az ember kitalálta, hogy monogám. Nem tudom miért. Nem arra gondolok, hogy egy emberrel egy kapcsolatban élni lehetetlen. Hanem, arra, hogy kialakult az a nézet, hogy az a normális, ha EGYETLEN egy ember van csak az életedben, a PÁROD es rajta kívül másra rá se nézz, ne fantáziálj mert akkor megcsalod és már nem vagy monogám.

És mégis tapasztaljuk, hogy nem így van. Hisz a legjobb kapcsolatban is, ahol minden oké, egy egészséges férfi attól még ha lát egy jó nőt meg fogja nezni. El akarjuk nyomni, hogy ez így nem okés, de ez ösztön.

Fordítva is, egy nő ha találkozik valahol vagy lát egy jó pasit, aki számára abszolút férfias akkor el fog kezdeni fantáziálni hogy egy másik univerzumban hogyan ismerkednének meg, milyen lenne a pasas, hogyan jutnának el a szexig stb. Vannak ilyenek. Szóval ha ez természetes (mármint a gondolat meg a jelenség) akkor miért is akarjuk elnyomni?

#8 vagyok.

Hozzák kell tennem (ami nekem eszembe sem jutott csak miután elolvastam a többi választ)n hogy en nem arról beszélek ha valaki pl szex közben gondol masra. Az nem oké. En inkább ilyen unaloműző, bevásárlás, takarítás, vezetés stb közbeni laza kis fantáziálgatásra gondolok és inkabb idegenekkel kapcsolatban. Akiket nem ismersz, hiszen azt gondolsz bele amit akarsz.

Ha ez hozzád közel(ebb) álló személy, akivel akár potenciálisan is lehetne valami, az már más tészta. Az de jelent jót.

Én ennél sokkal lazább, banálisabb dolgokra gondolok.

Én ugyanaz mint a 4#

Akkor fantáziáltam másról mikor nem a megfelelő kapcsolatban voltam.

Most abszolút senki más nincs a fejemben a páromon kívül.