Normális, hogy a párom fontossági sorrendjében nem én vagyok az első?

Egyáltalán nem gondolod rosszul.

Ugyanis van valami amiben te vagy az egyetlen szakértő a világon!

Nevezetesen abban hogy hogyan kell téged jól szeretni.

Te mint szakértő megalapítottad hogy ez most nem jó.

Amit tehetsz hogy megmondod neki is hogy mit érzel.

😔

Sajnos ha ő ezt nem érti akkor viszont nem lesz sok jövője a kapcsolatotoknak.

Attól is függ, miért kellett neki az a 100e Ft-os dolog, és neked miért kellett volna pár dolog.

Pl. nekünk van egy autónk, de csak én tudok vezetni, csak én értek (már amennyire) az autóhoz. Én intézek ezzel kapcsolatban mindent. És ha én azt mondom, hogy most 120e Ft-ot el kell költeni rá, hogy tolatóradart szereltessünk föl, akkor a feleségem rám hagyja - mert én vezetem és én tudom megítélni, hogy ez mennyire fontos.

Szóval amihez nem ért az ember vagy nincs benne annyira a dolgokban, ott legjobb, ha ráhagyja a párjára. Ha viszont nem meri ráhagyni, mert attól tart, hogy a párja indokolatlanul költekezni kezdene, ott viszont nincs meg a bizalom. Ami nélkül nincs kapcsolat, ami működne!

Szia

Ne félj a változástol. Belekényelmesedett a kapcsolatba, tudja,hogy nem hagyod el. Én a helyedben totál őszintén elkezdenék élni önző módon. Ha netán megismerkedsz mással rájössz,hogy ez nagyon nem normális. Nekem a közös jövő az első egy kapcsolatban,ha azt érzem,hogy nem jözös a cél egyszerüen megköszönöm a lehetőséget és keresek olyat akivel ugyan arra tartunk.

Nagyon nehéz dolog ez nem kérdés,de vajon tényleg szolgaként akarsz élni valakinek az árnyékában, vagy keresel olyat aki megfogja a kezed és egymás mellett sétálhattok egyenranguként?

Te próbáltál hatni rá, mond meg,hogy nem vagy boldog és szeretnél végetvetni ennek a párkapcsolatnak.

Volt lehetősége változtatni. Nem élt vele

Sokszor nem érzik a párok a másikon, hogy ők is tesznek a kapcsolatért, hogy csak én engedek stb.

De ez nem így van, mert van mind a kettő ezt érzi.

Valóság az, hogy a párod is enged, ő is figyeli a te érdekeidet, de ez nem abban nyilvánul meg, hogy előtérbe helyezi a sajátjaihoz képest...

Mondok egy hülye példát, utálom a poliésztert, különösen ezeket a nagyon """puha""" mű retkeket. Takarók stb van belőlük.

Ezt elfogadta a feleségem, nem vesz magának sem ilyeneket már, pedig ő nagyon szereti.

Nekem ez már akár természetes is lehetne, hogy nem veszünk ilyet, de ő minden egyes vásárlásnál lemond róla mikor választhatnánk ilyet is.

Ez a rémisztő, hogy fogalma nincs az embernek, hogy mennyi mindenről mond le a párja miatta, mert azt halkan teszi általában