Miert nem tesz semmit, azert, hogy valamire vigye? Miert nem gondol a jovojere? Miert kedves 2 hetig, majd egy felre ertett dolog kapcsan kiborul a bili es tobb napos szeretet megvonas kovetkezik?

Megismerkedtem 3 eve egy 34 eves pasival, par evvel fiatalabb, mint en. Az anyukajaval lakott, mert a fizetesebol nem tudott volna kulon menni. Fel ev mulva ugy dontottunk, h hozzam koltozik, persze addig is, szinte nalam lakott, (en akkor alberletben laktam),mert a sajat lakasomban felujitasi munkalatok zajlottak. A koltsegeket onnantol fogva (kb. Egy even at) megosztottuk, bar en tovabbra is tobbet vallaltam, mert tudtam, h nem keres tul jol es tudtam, h nincs egy forint sporolt penze sem. Szerettem volna, ha tesz felre. (De persze, a kis maradek penzet, rendre elkoltotte kulonfele szorakozasokra, amibe sokaig nem szoltam bele, mert az o dolga, de tudtam, ha egyszer komolyra fordul a kapcsolatunk, en egyedul keves leszek ahhoz, h mindkettonket joletbe tartsam, tehat neki is le kell tennie valamit az asztalra.)

Nagyon kedves, figyelmes pasasnak tunt az elejen. Nem is hittem el, h ilyen is letezhet, ezert nagyon sok dolgot elneztem neki, nyilvan senki sem tokeletes alapon, ahogyan en sem. Persze, kesobb aztan kimutatta a foga feherjet, igy a toleralt, ambar nem rajongott dolgok melle beficcent meg par igen erosen ellenszeves tulajdonsag, de a legnagyobb problemam megis a kovetkezo volt: En egy teljesen onallo, onfenntarto no vagyok es ugy ereztem, kaptam magam melle egy gyermeket.

Ha bmit el kellett intezni, ha levelet kellett irni, ha bmit ki kellett fizetni, ha vhova el akartunk utazni, menni, ha vmire akartunk sporolni, ha vmit akartunk csinalni, ha vmi gondja volt stb. mindent nekem kellett leszervezni, intezni, csinalni, kitalalni, megmondani, sporolni, vasarolni, lebeszelni, kifizetni, foglalni, eltervezni stb. Ha kulfoldre utaztunk, a-tol z-ig mindent en szerveztem, meg a szabikat is ugy pakoltam, h a legjobb legyen mindenkinek, a vasarlas is az en feladatom volt az agyalas, a mit erdemes megnezni, az utvonal is, sot meg a kommunikacio is, mert o egy nyelven sem beszel egy szot sem, a dolga legtobbszor csak a vezetes volt es mivel neki egy nagyon regi autoja volt, legtobbszor ugye az enyemmel mentunk, tehat meg a szerviz is ram maradt az utazas elott. Kezdtem iszonyuan elfaradni mentalisan es megunni vele az eletet, kertem, h probaljon meg par dolgot levenni a vallamrol, mert ez sok nekem. Mondtam neki, h segitek a nyelvtanulasban vagy elmondom, h mit vegyen a boltban, hol vagy hogyan foglaljon bringat a turahoz pl.

De, rendre azt valaszolta, h a nyelvekhez hulye, elalszik, ha elkezd olvasni, ezert sincs erettsegije sem, mert tanulni sem tud. (Amit egyebkent nem is tudtam.)

A boltban meg, igazan nem tudja pontosan mit kell venni, menjunk egyutt.

Kertem, h a kozos jovonk erdekeben probaljon picit korultekintobben koltekezni.

De erre legtobbszor azt mondta, h: menjunk a lakasodba, akkor majd fogok tudni jobban sporolni, sot olyan ajanlattal rukkolt elo, h fizeti a teljes rezsit, de ezt nem ajanlana fel senkinek, nekem is csak azert mert engem nagyon szeret.

(Mondtam neki, h erettsegizzen le, mindenben tamogatom es tanuljon valami szakmat, ami erdekli, amit szeret, de persze a valasza, az volt, h o: keptelen ra).

Mondtam, h akkor probaljon meg munkat nezni, hatha talal vmit, ami jobban fizet, de ez sem volt megfelelo otlet.

Bar, a lakasom elkeszult, de ugy ereztem, h jobb, ha meg 2-3 honapot csiszolodunk es varunk a koltozessel, mert addigra mar nem voltunk a legnagyobb boldogsagban.

Vegul nem kerult sor arra, h egyutt bekoltozzunk, mert egy tobb napig tarto csendes vitas helyzet utan vegul visszakoltozott az anyukajahoz.

Par nap mulva, konyorogve kerlelt, h fogadjam vissza es igazabol o nem gondolta komolyan a koltozest, csak par naposra tervezte.

Vegul belementem a dologba, de a sok keseruseg utan nem szerettem volna, ha ujra hozzam koltozik, ezert abban maradtunk, h heti 3-4 napot talalkozunk es meglatjuk hova alakul a dolog, nyitott voltam barmire.

Termeszetesen ugyan azon a ponton allunk meg most is, mint masfel eve.

Osszessegeben, kb. Mint 3 eve. Semmit nem valtozott, en azota csomo dologba belekezdtem vannak celjaim terveim. O meg mindig azt mondja, h neki egyedul nem megy, o nem tud tanulni, o neki nincsenek celjai, o neki jo igy, nincs anyagi kerete, h tanuljon, nem keres annyit, h lenne ertelme gyujtogetni. Hat ok, de ha latja, h en mindent megteszek azert, h jobb v tobb legyen nek/em/unk, megyek a celjaim fele, probalok tobb lenni, akkor ot miert nem motivalja semmi, vagy legalabb az, hogy szeret???

Hogy tudja elviselni, h egy szot sem beszel idegen nyelven es mindenhol a noje dumal o meg a hatterben hallgat??

Amit meg nem sikerult megfejtenem, h miert csinalja azt, h 1-2-3 hetig elete szerelme vagyok, majd megsertodik vmin, amit igazabol felre ert, v bemagyaraz maganak, de nem tudom neki elmagyarazni, h rosszul latja, nem bantom, de mintha a rosszat latna bennem, a tetteim, szavaim mogott, pedig ismer, h nem akarom en ot bantani soha, inkabb, csak segiteni szeretnek. Megis, mintha atkattanna valami benne, megbantottnak erzi magat, majd egyszer csak hirtelen megsertodik es elfordul tolem.

En pedig szenvedek egy sort, es szetstresszelem magam azon, h hogy a fenebe tortenhetett mindez megint, mikor az elobb meg ugy imadott, mint soha senki en pedig azon voltam, h fennmaradjon ez a josag, ami koztunk van!

Igazabol, mondhatjuk, h mar csak ezert vagyok vele, persze, ha ezt az egeszet lehet egyaltalan meg kapcsolatnak nevezni.