Élnétek alacsonyabb életszínvonalon, hogy a párotok jobban élvezze a munkáját?

A leírás alapján elég nagy hü lyeségnek tartom a váltást. Semmi garancia nincs arra hogy az új hely jobb lenne.

A mostani cégnél nincs valami "izgibb" pozíció?

Hát ebben a helyzetben nekem annyira nem tetszene az ötlet. Kevesebb fizu és napi 3 óra utazás úgy, hogy most az üzemanyagárak rendesen ki fognak lőni.

Mondom ezt úgy, hogy egyébként épp most készülök határozatlan ideig eltartani a férjem, mert én máshol szeretnék dolgozni, de neki ott nincs nagyon lehetőség és egyébként is szeretne valami újat tanulni. De egyrészt 3x annyit keresek, mint te és ha nagyon megszorulnánk, lenne lehetőségem pluszt vállalni is.

6.-ra.

Ja, és a baba ingyen nő fel? A magánbölcsi, a 2 nyelvű ovi, a menő gimi, a pilótaképzés, az orvosi, az pénzbe kerül.

Vagy mit mondasz nek, hogy nem baj, ha nem leszel pilóta, de legalább apa nem ubnatkozik?

Amúgy...miért is lenn ez a hely izgalmasabb? Mi lenne itt? Szafarivadász? Kommandós? Pornó producer?

A te esetedben nem. Tehát van egy alapvetően normális, biztos munkahelye, amivel az egyetlen gond, hogy unalmas. Cserébe baromi sok pénzt ki kell fizetni, gyereket tervezünk, tehát eszméletlenül hiányozna az a pénz a családi kasszából. Ráadásul elszálltak az árak, rohadt nagy az infláció. Ekkora keresetkiesés ilyen körülmények között nagyon sok.

Azt támogatnám, hogy keressen tovább olyan munkát, ahol a jelenlegi pénzt vagy max egy kicsivel kevesebbet megkeres, és izgalmasabb.

Ha nagyon unja, akkor váltson olyankor munkahelyet, amikor legalább a házfelújítás ki van fizetve.

Ha a kiégés szélén állna, vagy ha nem lenne ekkora hitel, ha nem kellene házat felújítani, akkor támogatnám.

Ez attól függ, mennyivel alacsonyabb az életszínvonal.

Én pl. egyetemista vagyok, dolgozom mellette, és nagyon izgalmas feladatokat kapunk az egyetemen. A munkahelyen sokszor egyhangúbbak a feladatok, csak néha van egy-két érdekes eset. Ettől függetlenül az ösztöndíj max. havi 20.000 Ft, míg munkával diákként is tudok jól keresni, úgy, hogy nem is vagyok napi 8 órában. (Ez a második szakom, már van egy diplomám.)

Szóval bármennyire is izgi az egyetem, tényleg csak annyi feladatot csinálok, amennyit muszáj, és inkább a munkára koncentrálok. Sajnos ha nyomorognod kell miatta, akkor még a legizgalmasabb, legkülönlegesebb feladat is nyűggé válik, és több fájdalmat okoz, mint jót. Illetve az 1,5 órás bejárás is fárasztó hosszú távon.