Hogy lehet az hogy egyik pasival gördülékenyen jönnek dolgok, másikkal meg erőltetetten?

Egyik pasival pl teljesen természetesen kialakul valahogy hogy felmegyunk egymáshoz vagy egyutt főzunk, vagy egyutt járunk el valahova szórakozni, megyunk egyutt vásárolni, vagy költ rám, bókol nekem, laza az egész, teljesen gördülékenyen magátol jövő az egész kapcsolat.

Más pasikkal meg külön át kell rágni meg tervezni mikor jön megy, vagy kinél alszunk, hova menjunk szorakozni vagy mégse oda, vagy kikkel, vagy á velük mégsem, bemenjek e veled a boltba vagy kint megvárlak, vagy menjunk be egyutt, vagy állj sorba a penztárnal amig en ezt azt nézek még, főzzunk e egyutt vagy beüljünk e valahova, nem tudjuk melyik a jobb, végul nem eszunk inkább semmit, nem segít nem költ rám, de ha muszaj, kényszeresen megteszi, nem bókol, csak ha én, és minden olyan döcögősen erőltetetten megy.

És mindkét esetben a férfi szerelmes és ismerős is azaz nem vadidegenek vagyunk, ismerjük egymást már suliból vagy akárhonnan korábbrol.

Nem 2 pasirol van szo, hanem többről.

Hogy lehet az hogy valakivel egy összeköltözés is jön magátol spontán, lazán, mással meg tervezés logisztika körberágva 10 szer mit hogyan kéne vagy lehetne kivitelezni hogyan praktikus nem praktikus munkához, stb.

Valakivel egyszerűen szétdobjuk magunkat egymásra az ágyon alvásnál, mással meg: "zavar ha itt a kezem?, neked igy jó?, kényelmes?, vagy menjek arrébb?, igen drágám így jó. Vagy várj picit arrébb csúszok, na ez lesz az.

Es elalszunk.

Pont a rosszabbik verzióval járok most és elég komolyak a tervek. Hosszutávra.

Szerelem van meg stb.

És pont ilyen kényszeres erőltetett döcögős fajta :(