Jogos hogy saját számlára szeretném a fizetésem, nem a közösre?

Feltételezem, hogy a gyereket közösen akartátok! Azt írod, kisbabátok van, tehát feltételezem, hogy még nincs 2 éves, milyen "tervnek" kellene lennie arra vonatkozolag, hogy vissza megy dolgozni? Gondolom, ugyanoda megy majd vissza, ahonnan eljott szülni. Feltételezem azt is, hogy a gyerek körüli teendőket ő látja el egymaga, Ha visszamegy dolgozni, akkor mely feladatokból óhajtod kivenni a részedet? Egy kisbaba 0-24es elfoglaltság, tehát ha innentől kezdve, 12 ora a tiéd, 12 a feleségedé! Merthát ha kiveszi a reszét a pénzkeresesből, neked is ki kell venni a részedet a gyerek/haztartás körüli teendőkböl

Errol itt egy krva sort sem látok...csak, hogy fikázod a feleségedet, aki amiért a KÖZÖS babátokat gondozza egyedül

Az avonozás aztán k*rva sokat fizet, tényleg....főleg h nincs rá kereslet, mert ritka szar minőségü kozmetikumok.

Ja!!!! És a hitel nem csak a tiéd! Mivel vagyonközösség vsgytok!

A hitel az övé is

#17 Ez nézőpont kérdése. Engem pl. anyósom tart szerintem túl pénzéhesnek, hogy fölöslegesen túlórázom és társai.

Én sem tartom normálisnak azt, ha a nő otthon van és "semmit nem csinál" (voltam otthon, amíg külföldön nem volt munkavállalásim, nekem az önbecsülésem teljesen tropára is ment, még egy-két év és tök depressziós is lettem volna), de el kell fogadni, hogy a társadalom kb. fele nem így gondolkodik, és köztük is nagyon értelmes, okos emberek vannak (sokan nálam értelmesebbek).

Itt szerintem óriási baj, hogy ez most derült ki a kérdezőnél és eddig nem beszéltek erről. Pedig, ha a csaj talált volna egy olyan pasit aki eltartja, a férj meg egy karrierista nőt, akkor sokkal jobban jártak volna. Vagy, ha előre beszélnek, akkor könnyebben tudnak a gyerek nélkül dönteni és nem érezné egyikük sem magát kényszerhelyzetben. Minél előbb le kéne ülni tisztázni az elképzeléseket, mert nekem a leírás alapján az sem egyértelmű, hogy a feleség tisztában van azzal, hogy ez a kérdezőt zavarja.

Amùgy kérdező, biztos, hogy csak a vagyonod felét viszi a feleség válás esetén?

És ti erről nem beszéltetek a gyerekvállalás előtt? Tudtad előre, hogy mennyi ideig szeretne otthon maradni? És ő azt, hogy te mit gondolsz erről? Vagy csak úgy derült égből jött menet közben a gondolat, hogy neked ez így mégse ok? Akárhogyan is szépíted, amit csinálsz, az a gazdasági fölényeddel való visszaélés. Ha nem tetszik a közösködés, nem kellett volna házasodni, meg családot csinálni. Nem kötelező. Ha viszont már csináltál, akkor vállald, ami ezzel jár. Vagy minimum szólnod kellett volna szerencsétlen nőnek, hogy te csak akkor vagy hajlandó vagyonközösségben élni, ha ő teljes állásban dolgozik kisbaba mellől.

És hiába mutogatsz a hétvégén és délután dolgozó ismerőseidre (akik mindenbizonnyal rohadt sok minőségi időt töltenek együtt, mint család, kackac), kisbaba mellett a nők nem dolgoznak általában, csak ha nagyon muszáj. Ha jól értem, ti nem nélkülöztök, nektek nem muszáj, akkor meg miért siettetnéd a bölcsibe adást? Attól, hogy külföldön korábban kerülnek bölcsibe a babák, nem jelenti azt, hogy az az optimális. Mennyi idős a babátok?

Továbbá frankón azt várod, hogy a feleséged annyi pénzt keressen, mint te?

1. Hiszed vagy sem, a férfiak átlagkeresete és karrierlehetőségei jobbak, mint a nőké, még ha van is néhány olyan család, ahol a nő keres jobban, a sztenderd nagyon nem ez, pláne hogy a gyerek körüli gondokban továbbra is magukra vannak hagyva, hisz a jólkereső férjük ugye nem fog táppénzre menni a beteg gyerekkel! Én januárban összesen 5 napot tudtam vinni a gyerekeimet oviba, az idő többi részében valaki beteg volt (3 gyerekünk van). Februárban covidosak lettünk, szépen sorban egymás után, 2-3 hét megint kuka. Szerinted milyen munkahely az, ahol nemhogy toleráljak, de még elő is léptetnek ilyen háttérrel, hogy jó sokat keressek?

2. Értem, hogy szeretnéd, hogy dolgozzon, de ha gyerek előtt megfelelt neked, hogy annyit dolgozik, és keres, amennyit, akkor miért pont akkor emeled a követelményeidet, amikor épp amúgy is egy nagy feladatot kell (az írásodból ítélve feltehetően egyedül) teljesítenie? El tudod te képzelni, milyen egy babával 0-24-ben? Évekig nem büntetted, amiért keveset keres, csak most, hogy már gyereketek lett, és ezzel extra terheket vállalt? Ez nagyon nincs rendben.

Fontold meg a döntéseidet. A gyerekszületés egy állati szenzitív időszak egy családban, könnyű széthullani. Ha már másokra mutogatás, akkor azt is lásd meg a világban, hogy hány házasság nem éli túl ezt az időszakot. Ilyenkor összekapaszkodni kell, nem széthúzni. És te épp rombolni készülsz, nem építeni a családod.

Amúgy amikor mi a férjemmel a családunkat terveztünk, megbeszéltük, hogy ki mit gondol a bölcsi ideális időpontjáról, és megállapodtunk egy időpontban mindegyik gyereknél, ez általában másfél-két év volt. Kettő ment is bölcsibe, de az egyik gyerekünk a háromból annyira nem bírta a bölcsit, hogy elkezdett miatta fogyni, teljesen befordulni, és 2 hónap után is csak üvöltött, őt végül kivettük a bölcsiből, és vele itthon maradtam 3 évig. A férjem pedig végig egyedüli kereső volt, amiért hálás vagyok neki. Amikor elkezdte mondogatni, hogy hiányzik neki, hogy legyen valamennyi baromságokra szabadon elkölthető pénze, akkor csináltunk mindkettőnknek egy-egy ilyen széfet a revoluton, ahová havonta egy közösen megbeszélt, csekély x összeget elkülönítünk. Azt felőlem el is rulettezhette volna bűntudat nélkül, és én is elszórhatnám, ha akarnám. Nálatok ez nem lenne járható út? Sokkal barátságosabb, és a közös kassza is megmaradhatna. Persze a kocsivásárlást továbbra is meg kellene beszélnetek, meg a plusz munkával járó kiadásokat. Neki is meg kell hallania a te igényeidet, neked is az övéit. Kommunikálni kéne megtanulnotok, nem pedig baba mellett 8 órában dolgozni és különkasszázni.