Szeretem a barátom, de mégis mindig szükségem van kis "kalandokra". Miért lehet ez és mi a megoldás? Szenvedek. (26/L)

2 éve vagyok együtt a párommal, imádom, nagyon jó ember, a családom is nagyon szereti. Nagyon helyes, izmos, jól is főz és szokott is nekem, sőt még takarít is olykor-olykor, diplomás, jól keres(bár sokat is dolgozik). Türelmes velem, soha nem kiabál, sosem agresszív. Az edzésen kívül nincsenek káros szenvedélyei és a méreteivel sincsenek gondok. :D

Mondhatnánk, hogy majdnem tökéletes, éppen ezért nem értem magam.

Múlt héten síelni voltunk nagyobb társasággal, ő nem jött. Inkább a családtagjaim voltak ott, ezt úgy kell elképzelni. A sífelvonón megszólított egy nagyon helyes srác, pálinkával kínált... mondtam, hogy köszönöm nem kérek, de bemutatkozom ha már így megszólított. Elkezdtünk beszélgetni amíg felért a sífelvonó(15 percig tart ez kb.) és nagyon jót beszéltünk. Már éreztem, hogy ne Anna ne csináld, tuti el fog hívni, de te nemet mondasz. Elhívott vacsorázni persze, ahogy kiszálltunk a liftből. Az egész olyan izgi volt, hogy Ausztriában vagyunk, meg nagyon egy hullámhosszon voltunk, úgyhogy igent mondtam. Este beültünk egy jó kis étterembe, beszélgettünk órákon át, boroztunk, ettünk, meg bevertünk pár Jégert. :D Utána mondta, hogy na igyunk még egy Jégert a szobájában. Mondom legyen, de utána megyek. Felmentünk, koccintottunk és akármennyire nem életszerű, előszedtem a józan gondolkodásom és elindultam kifele, ő visszakísért a szállásomhoz. Mondtam, hogy örülök, hogy megismertem és arcrapuszival elköszöntük, mindenki ment szépe aludni. Nagyon jól éreztem magam. Másnap is még párszor együtt csúsztam vele a pályán, aztán ennyi volt. Persze nem mondtam neki, hogy van barátom de nem is történt semmi.

Ezt azért írtam le, mert ez nem az első ilyen kis sztorim, volt pár hasonló. Nem történt semmi egyiknél se, a barátom nem tudta meg, én meg utána olyan felszabadultnak érzem magam, de mégis kicsit lelkiismeretfurdalásom van. A barátom miatt is, meg a másik srác miatt is, aki elkezd ilyenkor reménykedni.

Miért van ezekre szükségem és miért nem bírom abbahagyni?

Azt akarom, hogy elé legyen a barátom, mert tudom, hogy ő tökéletes lenne nekem, de valamiért mégsem elég...