Miért érzem ezt? El fog múlni valaha is?

nemrég lett vége egy olyan kapcsolatomnak, ahol be voltam zárva a négy fal közé, mert olyan betegesen féltékeny volt a párom... sajnos szerelmes voltam bele, ezért nehéz volt szakítani is és utána is... azt mondták nekem, hogyha majd elkezdek flörtölni, szórakozni, újra kinyílni a világra, el fog múlni a fájdalom. nagy nehezen beadtam a derekam, és csókolóztam egy sráccal, bár nagyon nehezen vettem rá magam. jól esett, de utána rettentő bűntudat tört rám, nem lettem jobban, sőt rosszabbul. folyamatosan azon agyalok, hogy mit szólna ehhez az exem, és hogy rá vágyom nem másra... ez normális? vagy ennyire belém ivódott az évek alatt a görcsös félelem a féltékenységétől? mintha nem tudnám felfogni, h szabad vagyok, és ráadásul nem tudom őt elfelejteni... el fog ez múlni? vagy örökre tőle kell majd rettegnem akkor is ha épp nem tud semmiről?