Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez csak szerintem erős? N
Köszönöm ha kommentelsz. 🙏
Ma összevesztünk a párommal a kocsiban. Arról szólt a vita, hogy szidta a szüleimet és ez már önmagában sok volt, de hogy már századjára is arról kell szóljon a vita hogy az én családom duruzsol a fülembe hogy ne házasodjunk össze ez már sok, főleg hogy az ő anyukája mondogatta hogy ezt ő korainak tartja és nem támogatja több indokból. Eldurrant az agyam és kitálaltam hogy mi hogy is van. Na hát én h*lye ugye mélyeket hallgattam a páromnak hogy miket mond az anyukája, mert jóba akartam lenni vele még ennek ellenére is. Na ennyi is kellett ő felhívta az anyját, jól leszidta, elmondta a párom neki hogy én azt érzem hogy nem szeret stb pedig én ezt nem is mondtam, és természetesen az anyukája megint manipulálta hogy akkor felhív mert ő ezt sajnálja...ÉS felhívott az anyukája, hogy ő azt hitte hogy amit mi megbeszélünk hogy ne mondjam el a páromnak amit beszéltünk az úgy is marad, és hogy kb mit képzelek hogy hátba támadom őt és hogy eljátszottam a bizalmát, és hogy nem tudja hogy ezt ki tudja-e heverni. Hát erre én sem voltam már túl kedves, mert mire is legyek. Nem tarthatom örökké a hátam és nem falazhatok egy olyan embernek aki tulajdonképpen tett amit tett és a családom nem. Azt gondolom hogy nem hagyhatom a családomat besarazni ok nélkül. Még akkor sem, ha megharagudott. Ugyan ez az ember napokkal ezelőtt azzal élcelődött, hogy elájultam vérvétel közben, de hozzá tenném, spontán ájulásaim is vannak és szívbetegséggel kezelnek jelenleg. Igazából lényegtelen, csak abszolút nem esett jól, bocsánatot sem kért, hanem jót nevetett rajtam. Én ne haragudjak meg, az én bizalmam nem számít, az övé viszont igen. A párom meg terápiára se akar menni, mindenért csak cinikus én meg egyre inkább nem bírom ezt, és én is cinikus és flegma leszek és vagyok is már egy ideje, vagyis egymással. Teljesen kivagyok már. Így hogy az anyja ezt most megcsinálta velem így már kicsit sem kell csodálkozni rajta hogy a fia is ilyen haragtartó.
Oké, elolvastam.
Tulajdonképpen mi a kérdés?
1., Az, hogy most mit csináljak?
2., Tulajdonképpen az anyja mellett áll megint, mert manipulálta, hogy azzal hív fel hogy bocsánatot kérjen tőlem, és közben meg számon kért. Hogyan kommunáljak annál nyíltabban, hogy elmondom mi az ami zavar, igazából mindent, csak nem mártottam be az anyját?
Ezek alapján anyósodnak igaza van abban, hogy korai lenne házasodni.
Itt a bizalom fontossága több résznél is előjön. Először ott, hogy beszélgetsz anyósoddal, mint nő a nővel, utána kitálalsz a párodnak. Nem szép dolog. Utána akkor, amikor a párod visszamondta, hogy elmondtad. Ez meg tőle nem szép.
Azt pedig mindkettőtöknek tudomásul kell venni, hogy a saját szülő ugyanolyan fontos az egyiknek, mint a másiknak, egymás anyját szapulni nem szabad.
Ha összeházasodtok, ti egy család lesztek, elsődlegesen egymásért lesztek felelősek, de az anyósotok is fontos, hiszen ő a házastársatok anyukája.
6., Ő ezt megtette már velem egy párszor, az sem volt szép. Ő szinte azonnal tálalt, én viszont évekig nem mondtam semmit, most kibuggyant belőlem. Az utóbbi időben ellenséges volt, és nem tartotta magát ő sem a dolgokhoz. Én egyszer nem, és vége a világnak, és én játszom a bizalmával? Az én bizalmammal mi van? Igazságtalan. Rettenetesen haragtartó, önfejű, csak úgy és csak addig tarthat egy program, bármi, amíg úgy gondolja. Ha valami nem úgy történik ahogy gondolja, akkor addig idegesíti az embert amíg nem lesz amit ő akar, a páromat is kicsinálja. Igyekeztem keresni a kedvét/igazodni hozzá én úgy gondolom, és igyekeztem jó pofát vágni mindenhez, még akkor is amikor fel tudtam volna robbanni tőle. Ha megsértett egyszer sem kért bocsánatot tőlem, sőt még külön fel is hív hogy ő semmiben sem hibás.
Nem volt a mi kapcsolatunk soha mély, az első pillanattól féltem tőle, pont azért mert mindenkit irányít maga körül és mindenre pofát vág, semmi se tetszik neki. Mindent kritizál, a lakásba ha feljön át nézi a cuccaimat, kinyitja a szekrényeket és átjárja a lakást, mindenbe benéz, még ezt is benyeltem. Még a kéretlen tanácsokat is hogy mit hogy pakoljak a lakásban. Számtalan dolgot benyeltem én már tőle, mert sosem érzi magát hibásnak, sőt, nagyon is jónak érzi magát. Felesleges kör vele leállni mert semmit sem ért meg, csak neki van igaza. Az őszinte bocsánatkérést nem ismeri. Jobbnak láttam akkor ha nem szólok semmit, a párom meg igencsak ki tudja nyitni a száját, és kapott volna úgy hogy lehet hozzá se szól többet, ők meg csak ketten vannak egymásnak, így kb azt éreztem hogy nekem feladatom is hogy benyeljem és elviseljem, és az ő kapcsolatukat is őrizni hogy jó legyen. Én meg mit mondhatnék, benyaltam neki rendesen a béke kedvéért.
Én javarészt betartottam hogy nem mondok semmi rosszat a párom anyjára, neki nem.
7., Az enyémek támogattak. Ebből a szülő dologból mindig is volt gond.
"Itt a bizalom fontossága több résznél is előjön. Először ott, hogy beszélgetsz anyósoddal, mint nő a nővel, utána kitálalsz a párodnak. Nem szép dolog. Utána akkor, amikor a párod visszamondta, hogy elmondtad. Ez meg tőle nem szép."
Szerintem meg le kéne állni a négyszemközti sz.rkavarással. Természetes, hogy a pároddal a legtöbb dolgot megosztjátok egymással, ha nem is szóról szóra (kivétel a valóban bizalmas beszélgetések, amik inkább baráti körben jellemzők).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!