Miért tartottak ki régen tovább a párkapcsolatok? Vagy ez tényleg olyan, ami nem fér bele?

Neked hogy jön ki a heti 50 óra? Mert ha hétköznap is többet dolgozol ÉS MÉG EMELLÉ hétvégén Pestre is jársz, akkor mikor vagy otthon, a pároddal? Kb aludni jársz haza?

Egyébként régen szégyen volt a válás, hiába voltak boldogtalanok az emberek + megszokták azt a langyos pocsolyát amit a kapcsolat jelentett és nem váltak.

Régen az is normális volt falun ha a férj ivott és kicsit elagyabugyálta a feleséget, mégsem váltak. Ez is legyen normális ma, mint az hogy az emberek éljenek társas magányban mert régen is ez volt a megszokott?

+ a legtöbb államilag alkalmazott orvos kapcsolata általában egy rom, a gyerekeit alig látja, kb aludni jár haza összevissza, 0 együtt töltött idő, kb kirakat családja van, hogy legyen mit mutogatni.

Kamionosok, pilóták, stb, szintén egy idő után megromlik a kapcsolat, mert eltávolodnak a felek a 0 együtt töltött idő miatt.

A heti 50 óra munka nem elfogadhatatlan. Inkább a változás nehéz. Eddig sokkal több időtök volt egymásra, most viszont elhanyagolva érzi magát a barátnőd. Eljött az a pont, amikor komolyan meg kell beszélnetek a kapcsolatotok jövőjét. Eddig kvázi gondtalan szerelmesek voltatok, most viszont a nyakadba szakadt egy halom felelősség.

Át kell beszélni, hogy komolyan gondoljátok-e együtt. Közös jövőt, egzisztenciát képzeltek-e el. Ha igen, annak az alapjai nem az égből potyognak, azért meg kell dolgozni. Érdemes lenne kicsit megtervezni a jövőt. Mikorra milyen célokat akartok elérni, és ahhoz mire (mennyi pénzre) van szükségetek. Esetleg a barátnőd is építhetne karriert, ő is elfoglalhatja magát, amíg te dolgozol.

Persze úgy is dönthettek, hogy ebben a kapcsolatban ennyi volt és külön folytatjátok.

Egyrészt régen tilos ill. szégyen volt válni, inkább csendben tűrtek.

Másrészt a közösen töltött időre való igény teljesen emberfüggő, van akinek a heti 50 óra is sok, van akinek a 80 se.

Nem tudom, szerintem egy kapcsolatnak nem attól kell tartósnak lennie, hogy van egy sz*r helyzet, amiben össze kene fogni.

Ez már az eredménye annak, ha egy kapcsolat jól működik és tartós, mert akkor evidens, hogy együtt maradnak a nehéz helyzetekben is.

De azért vannak olyan dolgok, amik egyénenként változnak és nem férnek bele.

Én pl nem vállalnék beteg gyermeket, mármint olyan értelemben, hogy ha tudnám, hogy biztosan komoly betegséggel fog születni, biztosan nem tartanám meg, hogy aztán az ő meg a mi életünk is szenvedés legyen…

Regen tul sokat turtek a nok, ma meg tul keveset..

Ha gyereket szulsz valakinek igenis be kell nyelni a hulyesegeit.. ameddig nem vagytok veszelyben