Számodra mennyire férne bele ez egy kapcsolatba?

Különbözőek vagyunk. Ha nem érzed jól magad, akkor lépj tovább. De egyáltalán nem biztos, hogy veled van baja. Én (42/f) négy éve vagyok olyan kapcsolatban, hogy két különböző országban élünk a párommal. Meg lehetne oldani, hogy együtt lakjunk, de mi így szeretnénk. Változó milyen időközönként találkozunk, van, hogy 3 hetente, de van olyan is, hogy fél évig nem. És van, hogy naponta ötször is beszélünk, de olyan is, hogy hetekig nem. És amikor hetekig nem hívom fel, nem azért, mert csajozok, - persze, megnézem mindig a jó csajokat, meg elviccelődök velük, viszont eszembe sem jut mással lenni - hanem azért, mert élem az életem. El vagyok foglalva a mindennapi teendőimmel, és néha új "hóbortokat" találok ki magamnak, amibe teljesen belemerülök.

Tökéletesen megbízunk egymásban, nincs olyan, hogy minden nap beszélnünk kell, pontosan tudja, hogy bármikor hívhat, persze én is Őt. És ha nem hívom fel két hétig, egy percet sem aggódik, éli az életét Ő is. Ha meg úgy érzi, beszélni akar velem, akkor egyszerűen felhív, anélkül, hogy kérdőre vonna, miért nem hívtam. Ugyan ez fordítva is igaz.

Amikor viszont találkozunk, akkor mindig úgy intézzük, hogy csak egymással foglalkozzunk. Ki van kapcsolva az összes telefon, internet, TV. (most jut eszembe, nincs is TV-m) :) Teljes mértékben együtt vagyunk. Együtt főzünk, borozunk, sétálunk, amihez éppen kedvünk van. És nagyon jól érezzük magunkat egymással. Még ennyire bensőséges kapcsolatom nem volt, pedig sok évet éltem együtt másokkal.

De ahogy írtam, különbözőek vagyunk, amit én jónak tartok, azt lehet hogy Te nem. És ha Te nem érzed ezt így jónak, akkor változtass. Beszélgess a pároddal, mondd el neki a gondolataidat. És igen, lehet, hogy már nem akar veled lenni, de az is lehet, hogy egyszerűen éli az életét, és nem akar minden nap veled telefonálgatni. Kérdezd meg tőle. De a lényeg, hogy ne érezd magad rosszul. Próbáld megoldani, ha nem megy, akkor örömmel, boldogan lépj tovább.

Most jutott eszembe, gondoltam leírom, mert nem túl szokványos, ha valaki a barátnője nélkül megy nyaralni. Lazán elmentem egy hétre Ciprusra egyedül, mondtam a páromnak, hogy Ő most ne jöjjön, mert egyedül akarok lenni. És nem azért mentem egyedül, mert csajozni akarok, hanem azért, mert egyedül akarok lenni! Általában egy- másfél évente elmegyek valahová egyedül. És Ő mindig örömmel "enged el", örül annak, hogy megvalósulhat az, amit szeretnék. Ja, és amikor utazok, a gépre szállás előtt kikapcsolom a telefont, és akkor kapcsolom be újra, amikor hazaértem. Szóval a nyaralásom alatt gyakorlatilag elérhetetlen vagyok.

Ő is megteszi ugyan ezt, bár Ő a barátnőjével megy (legalábbis nekem azt mondja :))). És én is szívből örülök annak, ha elmegy valahová nélkülem, és jól érzi magát. A lényeg, hogy jól érezze magát.