Az igaz ,hogy a férfiak abban reménykednek ,hogy mégis akar a másik fél gyermeket?

vagy a szex kell, vagy te látsz bele többet.

Tapasztalatból írom, hogy nekem ment tönkre ezért kapcsolatom. 25 éves korunk körül jöttünk össze. Az elején kijelentettem, hogy sose akarok gyereket. Pár évre rá elkezdett győzködni, hogy mégis jó lenne... Szakítottam.

Van, aki elfogadja, van, aki reménykedik. Nők közt is.

Mindkét félnél van, aki akar gyereket és van, aki nem. És ez változhat is, ahogy öregszenek. Sőt bőven van, aki komolyat sem akar vagy persze akar, de nem veled, de azért behazudja szexért vagy hogy addig se legyen egyedül.

Az átlagférfire ez sajnos igaz, de szimplán csak azért, mert nekik a gyerekvállalás nem olyan szinten forgatja fel az életüket, mint a nőknek. Ha pasi lennék, nekem is mindegy lenne, hogy van-e gyerekem, de nőként szopás.

Mert a pasik nem azzal gondolkodnak. Persze ráfogják, hogy de annyira megbabonáztad őket és ők annyira elfogadóak akartak lenni, de aztán mégse sikerült :) De alapvetően csak annyi történik, hogy a rövidtávú cél felülírja a hosszút. És igen, nem havi ciklusokból áll az életük, hanem sokan úgy vannak vele, hogy akarnak majd, de még 50 éves korukig azért válogatnának, és ha most épp van miből, kár lenne kihagyni.

Jellemzően kevésbé határozott a véleményük a témában, mert nem az ő testük/karrierjük/jövőjük bánja a dolgot és a felelősség is összehasonlíthatatlanul kisebb rajtuk a terhességtől a gyerek diplomaosztójáig.