Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan éljem túl a szakítás utáni napokat?
Nem rég lett vége egy közel 2 és fél éves kapcsolatomnak, most itt az ünnepek előtt :(
Igazából a fiú nem mondta meg a szemembe, az okot, hanem egy társkereső oldalról tudtam meg, hogy Ő miért is szakított velem.
Első lány voltam az életébe minden téren, tehát semmi tapasztalattal lépett ebbe a kapcsolatba, most meg már van némi tapasztalata és keveselte azt amit kapott.
Első sorba szexuális dolgokra hivatkozott, pedig én úgy gondolom, hogy ezzel sosem volt baj, sőt mindig megkérdeztem, jó e az amit kap, változtattna e valamit, de mindig azt mondta, hogy neki így jó.
Orálisan is mindig ki elégítettem, valahol úgy érzem néha többször mint Ő, még sem voltam neki jó.
Bele gázolt a lelkembe és valahol a női értékemet is leírta.
Sosem volt nagy önbizalmam, de most valahogy ez összetört.
Nem tudom hogyan tudnák újra nyítni és bízni másokba.
Nehezek a napjaim, mert sokszor eszembe jutt, de már nem várom vissza, amióta a társkereső oldalról megtudtam dolgokat, csak még mindig nem tudom hogyan élhetném át a napokat.
Éjszaka alig tudok aludni, folyik rólam a víz :-(
Nappalok sem olyan elviselhetők, mert néha nem köt le semmi, pedig össze kéne magam szedni, csak hát én Őt nagyon szerettem nagyon közel engedtem magamhoz és most itt van a pofon a lelkemen.
Kérek mindenkit, hogy a ki ír, ne bántson engem, hogy megérdemeltem ezt a dolgot stb.
válasza:Szia kedves ismeretlen szomorú lány!
Dehogy írnám azt neked, hogy megérdemelted sbt.! Ez bunkóság lenne bárki részéről.
Átérzem a helyzetedet, én a volt barátommal 4 év után szakítottunk (megcsalt), ugyan nem olyan csúnyán, mint a te párod veled. Amiket most érzel, az a lelki függőség tünetei. Én is átéltem ezt, és találtam rá megoldást: remélem tudok velük segíteni.
A legfontosabb az volt az én esetemben, hogy megszüntettem minden kontaktust az exemmel - semmi sms, levél, személyes találka. Mivel a barátaim más városba költöztek nem maradt más, mint a net. Chateltem fiúkkal, lányokkal - nem ismerkedtem az első hónapban fiúkkal, csak beszélgettünk, és növelte az önbizalmamat, hogy ők szépnek és kedvesnek találtak. A szobámból eltüntettem a közös dolgainkat - nem dobtam ki őket (nyaklánc, karkötő, könyv), csak elpakoltam, hogy ne legyenek szem előtt.
Javasolom, hogy próbálj ki valami sportot, amit akár egyedül is lehet végezni: úszás, jóga (otthon is).
Járjál emberek között, sétálj sokat a kedvenc zenéidet hallgatva és vedd észre, hogy milyen szép a világ! (ez most nagyon fennköltnek hangzik, de ez az igazság)
Adjál magadra továbbra is, legyél szép és csinos, a kedved is jobb lesz, ha nem egy nyúzott arc néz vissza rád a tükörből!
Igazából a szakítás utáni időszakot mindenkinek egyedül kell túlélni,egy másik ember csak tanácsot adhat, semmi egyebet!
És a legfontosabb: SENKI sem érdemli meg, hogy rosszul érezd magat miatta! SENKI! Főleg egy olyan fickó nem, mint a volt barátod!
Énrám az igaz szerelem 3 hónap múlva talált meg: :-) Már egy éve együtt vagyunk, és együtt élünk 2 hónapja, nem hittem volna, hogy vannak csodák, de vannak! :)
Fel a fejjel, és ne szomorkodj!
Puszi: Mimi
válasza:Szomorú ez a dolog, de bármilyen meglepő, erre szükséged volt. Jobb most az ilyeneken átesni, mint a rózsahimlőn, később rossz. Szerintem mindenkinek át kellene esni egy ilyenen, hogy megtaláld magad, hogy tudd, a dolgok hogyan működnek.
Fejleszd magad, tanulj, gondolkodj. Az egész életedre vetítve kevés az a 2 év.
Hogy miért nem voltál neki elég? Soha nem lettél volna neki elég, mert te voltál az első. Az ember kíváncsi lény, ezért az első kapcsolatok min. 90%-ának egyszer vége lesz, mert ki akarnak mást is próbálni. Ez egyébként még az ember mély (állati) ösztöneiben is benne van. Nem Te vagy a hibás, ilyen az ember. De legalább neked is lesz lehetőséged más férfiakat is megismerni, hogy aztán jól válassz és meg is elégedj a választásoddal.
A saját példám is benne van. Biztos nem maradtam volna meg az elsőnél. Most, így jó pár lány után, akiktől sokat tanultam, sokat fejlődtem, talán nagyobb esélyem van arra, hogy a mostani kapcsolatom legyen egyben az utolsó is. Egyrészt mert a kíváncsiságom le van törve, másrészt meg talán tanulam a hibákból, amit elkövettem.
Második hozzászólonak:
Én az életbe átestem már pár csalódáson, magánélet területén és más területen is.
22 évesen úgy gondolom megtapasztaltam már pár dolgot, ezért kicsit eltérek az átlag korosztálytól, hamarabb fel nőttem, de a pofonok még nem voltak elegek.
Voltak kapcsolataim, de érzelmi alapon ezt a kapcsolatot tudnám kiemelni és a hosszúság szempontjából is.
Az már más kérdés hogy szexuálisan nekem is Ő volt az első.
Tudom nagyon jól, hogy a pasik mások és itt most nem minden pasiról az a véleményem, hogy szoknyavadászok.
Őt sokkal értelmesebbnek gondoltam, mint amilyen végül lett.
Nem volt hozzám őszinte, mondta volna a szemembe azt, hogy kész ennyi volt, új dolgokra vágyom stb., mint hogy valami más olcsó kifogogást keresett volna szakítási indoknak.
Volt már korábban egy beszélgetés amikor szerintem szakítás szándékával jött, de vissza lépett és most meg az ünnepek előtt megtette.
Kiábrándító inkább az, ahogy Ő nyilatkozott a levelekbe rólam, hogy én egyre idegesítőbb voltam.
Pedig csak harcoltam érte az elmúlt időkbe, de Ő falat épített maga körül.
Tudtam volna mindennap hisztizni valamiért, de még sem tettem.
Neki is voltak elviselhetettlen dolgai, ha már ott tartunk, hogy ki mennyire volt elviselhetettlen a másik számára.
Dolgok ott változtak meg, hogy nem sikerült az amit Ő eltervezett, a nyári összeköltözés, és innentől történtek dolgok.
Az amit a társkereső oldalon a levélbe írt hogy szex terén többre vágyott, ez számomra megint csak egy olyan dolog, hogy írok valamit, meg fantáziálok.
Én úgy gondolom, megkapott mindent, Ő többször ki lett elégítve mint én, sokszor úgy érzem csak az volt a lényeg hogy neki meg legyen és azzal foglalkozott, hogy Ő neki jó legyen.
Én nő vagyok és úgy tudom a nők nehezebben élik át az örömöt, vagy át sem élik.
Velem többet kellett volna foglalkoznia, ha már ott tartunk hogy nem volt fantáziám.Ő neki meg volt a dolog aztán kész, semmi utójáték, hanem jóéjt puszi.
Mindig kérdeztem mire vágyik, milyen volt, de Ő mindig azt mondta neki így jó, vittem bele romantikát (gyertya fény szoba, új pózok - ez azért kölcsönös volt) nem tudom mire vágyik/vágyott még.
Tehát felfogni nem tudom.
Csak azt tudom amit a hozzászoló is írt, hogy az első kapcsolatok nem az utolsók.
Én ezt valahol tudtam, csak annyira jól elvoltunk sok mindent terveztünk ami arra utalt hogy komolyan gondolja, voltak dolgok amit én is kimondtam.
Igazából semmit sem bánok ami történt megtörtént, csak őszintébb és szebb véget reméltem ettől a kapcsolattól és magától a személytől.
De majd valahogy újra kezdem az életemet, nehéz lesz újra közel engendi valakit, de meg kell próbálni.
Szijja!
Tudom h mit érzel illetve ugyanazt biztos nem de sejtem.
Engem is nem rég hagyott el a másik felem az igazim a mindenem és én is ugyanezt kérdem..hogy éljem tul?:(
azota alig alszok alig eszek sirva kelek és fekszek..minden gondolatom ő..teljesen megváltoztam.
nem tudom mikor lehetek ujra boldog és h szerethetek e még.
hogy sportoljak ,foglaljam el magam nekem szart sem ért..de remélem neked segitene.
hiába bizol vkiben hiába adsz oda magadbol mindent hiába tervezel ÖRÖKKÉ,ez a szo nem létezik.Amire sose számitottam megtörtént és elvesztettem mindent.
de kivánom neked h találd meg a boldogságot és h juss tul ezen ,elfelejteni sose fogod de enyhülhet.és majd találsz vkit aki megbecsül és mindent megtenne azért ami a másiknak nem kellett...
kitartást addig is:)
válasza:Kedves kérdező, én próbáltam olyat írni neked, amiben kis realizmus is van, nem csak üres vígasztalás.
Megértelek, hogy rossz passzban vagy és 22 éves létedre sokat kaptál az élettől, de a helyzet az, hogy egyáltalán nincs vége. Sajnos nem a mesékben élünk, ahol ha megszenvedted már az életedre valót, akkor utána mentesülve vagy a többitől. Jó lenne, de nem így van. Mellesleg nem csak a szenvedésből tanul az ember, hanem attól is, hogy sok tapasztalata van. Negatív és pozitív is.
A hamarabb felnövés részint hamis érzés, mert bár a rossz tapasztalatok miatt bizonyos téren hamrabb kellett komoly dolgokkal foglalkozni, de egy hamar felnőtt gyerek is semmi más csak egy felnőtt gondolatokkal és tettekkel rendelkező gyerek. Továbbá ezek a tapasztalatok ritkán érnek meg úgy egy bizonyos kor alatt, hogy azok felhasználhatók legyenek egy teljes és boldog élet kialakítására. Sőt. PL. egy rossz családban való felnövés hamar a koraérettség érzetét kelti az emberben és hogy rengeteget tanult és tapasztalt a családi dolgokról, csak épp azt felejti el, hogy a stabil, kiegyensúlyozott család fenntartását nem sikerült elsajátítani, így mégiscsak van valami, amit meg kell tanulni később. Remélem, érthető volt.
Ezzel az exeddel meg nem kell sokat foglalkozni. Ki akarja élni magát, ennyi. De akár az is lehet, hogy nem illettetek össze. Ilyen az élet, ne hibáztasd magad, tekints a jövőbe, mert egyelőre az előtted álló idő 3-4-szer annyi, amint ami mögötted van. Bőven ráérsz még megtalálni azt a férfit, akivel leéled az életed, addig meg lehet tanulni, tapasztalni. Szóval igazán nagy tragédia nem történt, senki nem halt meg, lábad, kezed, eszed megvan, senkit nem csonkítottak meg és nem lett rákos.
válasza:szia :-)))
nagyon nehéz ilyenkor bérmivel is vigasztalni. sajnos ismerős az érzés számomra is. ilyenkor nem érdekel semmi más, csak a fájdalmad, ha tehetnéd, csak erről beszélnél egész nap.engem 5 év után hagyott el a barátom, nagyon csúnya vége lett.rettenetesen megviselt, lefogytam 42 kilóra, borzasztó volt, igazságtalannak éreztem az életet, egyedül maradtam. de a barátaim sokat segítettek, rángattak magukkal mindenhova, próbálták elterelni a figyelmem, moziztunk, konditerembe mentünk, tényleg csak aludni jártam haza, nem maradt időm rágódni. egyik nap jött a másik után és egyre könnyebb lett. még 3 hónap sem telt és megismerkedtem a mostani férjemmel :-))ma már nem fáj úgy az a seb, de a tüske sosem fog elmúlni, ugyanakkor hálás is vagyok, mert ha akkor nem úgy történnek a dolgok, ma nincs férjem vagy legalább is nem Ő a férjem és nem ŐK a gyerekeim. ezt pedig nagyon sajnálnám. gondolj arra, hogy minden nap egy kicsivel jobb lesz. hidd el, ennél a fiúnál TE sokkal jobbat érdemelsz.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!