Közel a 28-hoz van értelme szakítani? Fogok még találni valakit, aki szeret és tisztel?

Ne viccelj már! Soha nem késő megtenned önmagadért a megfelelő lépéseket. Ezerszer inkább egy - két év magány, mint sok év manipuláció és szenvedés. Én harmincöt évesen jelenleg ott tartok, hogy nem bírok férfira nézni, aminek megvan a maga oka. Viszont még így is jobb, mint abban az őrületben, amibe kergettek.

43 évesen kezdek megint új életet..

Igen, azt azért érdemes mérlegelni az eddigi tapasztalataid és a jelenlegi körülményeid alapján, hogy mik a reális lehetőségek... Értsd, ha ez a kapcsolat is nehezen jött össze (ahogy írod), emellett esetleg jelenleg egyáltalán nem mozogsz olyan közegben a mindennapok során, ahol esélyes lenne megismerned valakit (a netet hagyjuk...), akkor jól gondold át, hogy mennyire szar is valójában a jelenlegi. Nem akkora poén ugyanis örökre vagy hosszú-hosszú évekre teljesen egyedül maradni. Itt könnyen írják neked, hogy egy kis idő, egy-két év stb., csak amikor pofán vág a valóság, és 5 meg 10 év múlva is egyedül leszel, egyre kevesebb szabad jelölttel, miközben a barátaid egyre inkább a saját kapcsolatukkal és családjukkal lesznek elfoglalva, a testvéreid és unokatestvéreid, ha vannak, szintén, az idősebb családtagjaid pedig elmennek, az semmivel sem jobb, boldogabb élethelyzet... Ez is benne van ugyanis a pakliban, nem törvényszerű, hogy kis idő múlva úgyis jön más, főleg, ha eddig sem ez volt a jellemző nálad.

Megbeszéltétek a gondokat? Te teszel ellene? Mert a kérdésben csak arról írsz hogy a párod nem hajlandó tenni semmit. És te? Ha meg akarod oldani, az két emberen múlik, nem csak a párodon, de legalább annyira rajtad is.

Ha azt írtad volna, hogy 58 vagy, akkor megértem, hogy aggódsz a változás miatt.

Én 40 voltam, amikor megtalált a szerelem. Ennek 23 éve, és még mindig tart.