Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek ilyen helyzetben?
Szeretném előre leszögezni, hogy mindennél jobban szeretem a páromat. Viszont mostanában egyre gyakrabban ütközik a véleményünk. Az első probléma az, hogy bár a párkapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy nem szeretnénk gyereket, ő mégis egyre többször mondja, hogy elgondolkodott rajta. (Van egy öccse, most 3 éves és rendszeresen játszom vele, vigyázok rá, ő pedig ilyenkor mindig megemlíti, hogy milyen jó anya lennék. Én viszont az egészben tényleg azt élvezem a legjobban, amikor vissza lehet az anyjának adni azt a gyereket.)
Illetve a másik probléma az, hogy most a baráti körében egyre több eljegyzés történt és úgy érzem, hogy ő sem akar lemaradni, ezért meg akarja kérni a kezem. Viszont én ezt az egész házasság dolgot nem úgy látom ahogy ő. Nekem sokkal inkább nyűg, mint boldogság. Erről is volt szó a kapcsolatunk elején. Elmondtam, hogy nem szeretném ő pedig szintén helyeselt. Most pedig nem tudom, hogy juthatnánk dűlőre. Eddig mindent sikerült megbeszélnünk vagy kompromisszumot kötnünk, de ez most nem megy. 4 éve vagyunk együtt. A párom 25 éves én pedig 23 ha ez számít valamit.
Kedves #10 !
A legnagyobb jóindulattal:
1) Az emberiség nemhogy fogy, hanem rohamosan tovább növekszik, és a bolygó már így sem bír el minket. Túlnépesedés van,pont.
2) Egy gyermeket nemcsak megszülni kell, nemcsak vágyni kell rá, hanem tisztességgel fel is kell nevelni, hogy biztonságban elinduljon az életbe. Nagyon sokan idáig már nem jutnak el a gyakorlati síkon... Imádom, amikor azzal érvelnek, hogy "nagyanyáink is megoldották valahogy, 10 gyereket szültek az istállóban és egy szobában éltek mindannyian" és még sorolhatnám az egyéb nyalánkságokat. Sokan nemcsak megoldani akarják valahogy ezt a dolgot, hanem megteremteni a rendes körülményeket. Biztos sok ember ezért nem vállal inkább gyereket, mert úgy érzik,nem tudják biztosítani neki a megfelelő körülményeket.
3) még rengeteg oka lehet annak,ha valaki nem szeretne gyereket, de miért kell egyáltalán ítélkezni bárki felett is? Ha a kérdező nem akar gyereket,az az ő dolga. Van,aki vágyik rá,van aki nem.
Kedves Kérdező,
Lehet egy mélyebb és konkrétabb beszélgetésre lenne szükség köztetek. Szerencsére még egyikőtök sincs abban a korban, hogy hangosan ketyegne az a bizonyos óra, úgyhogy nem kell elkapkodni. Viszont, ha egy ilyen fontos kérdésben nem egyeznek az elképzelések (amivel abszolút semmi baj nincs,nem mindenki ugyanazokra a dolgokra vágyik), akkor érdemes elgondolkodni, hogy van-e értelme a folytatásnak. Lehet van,aki könnyedén lemond a vágyairól a másik kedvéért és boldogan élnek,de szerintem ez nagyon kis százalék. A többiben ott marad a tüske,meg a mi lett volna ha. Ha úgy érzed,ez nem a te utad, tudasd a pároddal. Ha ő mégis akar gyereket, akkor lehet jobb,ha olyat keres, akitől megkaphatja.
#11 vagyok: ezenkívül a házasság is egy olyan téma, hogy nincs benne arany középút: akarjuk vagy nem. Ilyen egyszerű. Magam részéről gyereket és házasságot is szeretnék majd a jövőben, de csak olyannal,aki legalább ennyire biztos ebben. Nem mennék bele olyan kapcsolatba,aki full az ellentétem ebben a témában. Semmi gond nincs ezzel, csak ne raboljuk egymás idejét.
Mindent bele, meg fogjátok oldani :)
11-es, teljes mértékben egyetértek!
Sokszor hallom, hogy aki nem akar gyereket, önző. De mégis kivel szemben önző, egy meg nem született gyermekkel szemben? És azok az emberek, akik nyomorba szülnek több gyereket, mik, ha nem önzők?
Én azt gondolom, sokkal inkább legyen valakinek tudatos döntés, hogy nem vállal gyereket, mint meggondolatlanul szülni a vakvilágba.
Ha tényleg olyan csodálatos dolog lenne az anyaság, ahogy a kedves hozzászóló írja, nem lennének tele a gyermekotthonok.
#13 csak bólogatni tudok. Annyi butaságot képesek összehordani, hogy csak pislogok. A kedvencem: "de hát akkor ki fog gondoskodni rólad,ha öreg leszel?"
Szerintem aki csak ezért vállal gyereket, az egy nagyon csúnya húzás.
Kedves Kérdező!
Plyan volt, mintha saját magamat olvasnám, még a korkülömnség is stimmelt és az is, hogy 23 évesen éreztem pontosan ugyan ezt (ő is ugyan azt, mint a párod), sőt ugyan ezt beszéltük, hogy gyereket nem akarok, ekkor (pont ennyi idős korunkra pont mi is 4 éve voltunk együtt, tehát MINDEN STIMMEL)... Kicsit össze is zavarodtam, a dátumra kellett pillantanom, hogy biztos legyek abban, hogy ezt a kérdést nem én írtam ki 13 évvel ezelőtt...
Próbálok rövid és lenyegretörő lenni, mert ezt (sajnos) felesleges is lenne hosszasan taglalni (a 23 éves, pont így gondolkodó énemből kiindulva):
25 éves voltam, amikor végleg kiléptem ebből a kapcsolatból. Jött egy 2,5 éves kapcsolatom, ahol igazából csak testi vonzalom volt részemről, teljesen felesleges volt az egész. Ekkor 27 és fél éves voltam. Összejött 28 évesen egy olyan férfival, akivel végre el tudtam képzelni azt, amit addig nem nagyon: házasság, gyerek. 5 éven át hülyített/körített. Igen, akar gyereket, de még nincs rá felkészülve, házasságban még annyira nem hisz, de lehet róla szó később). 5 év múlva ott hagyott más nő miatt. Sohasem gondolta velem komolyan, egyszerűen csak elvolt a langyos vízben, amíg nem jött egy "jobb"... Hirtelen ott álltam egyedülállóként 33 évesen. 34 évesen összejöttem a mostani párommal, akivel 2 éve vagyunk együtt. Természetesen 36 évesen már brutális módon vágyom arra, hogy valaki annyira szeressen és akarjon végre, mint 23 évesen az a fiú... Merthogy soha senki sem szeretett úgy, annyira tisztán és őszintén. Azt gondoltam fog, hiszen millió férfi van... De hiába... Életem legrosszabb döntése volt nem hozzámenni és nem szülni neki gyereket. Nemhogy az egyik legrosszabb, hanem a legeslegrosszabb! Itt vagyom 36 évesen család nélkül, kétségbeesve! A mostani páromnak már párszor felhoztam a házasság és gyerek témát, de az a probléma, hogy TUDOM, hogy látja rajtam a kétségbeesés, ami nem túl vonzó egy férfi számára. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy így jártam és 36 évesen itt tartok. Olyan érzés, mintha nem is a saját életemet élném és csak valami félreértés az (egy tévedés) sorstól, hogy itt tartok... Ne haragudj, hosszú lett és kicsit el is kanyarodtam, csak borzasztó mély sebeket tépett fel ahogy olvastam a soraidat. Úgy éreztem ezt muszáj veled megosztanom és a véletlenekben sem nagyon hiszek...
Minden jót kívánok neked!
Elöre is bocs, h beleszólok! Én értem mire írta az 1-2 évet. Hogy annyit még várni kellene. Viszont nem tudok igazat adni egyikőtöknek sem. Bár a sztori mesélője tényleg nem irta, h a kérdező 23 évesen szüljön, mégis azt sugallta, ami szerintem sem helyes. Nem akar gyereket és pont. A másik, h a kérdező már 4 éve a párjával van. Mi változna 1 év múlva #19-es? Mondjuk ezt én sem értem. Ha most nem akar tőle gyereket akkor gondolom az 5. évtől sem valószínű, hogy akarna. A sztori meselője (#15) számomra nem tűnik frusztráltnak, azt nem erre mondják. Ő maximum elkeseredett.
Viszont téged miért zavar ennyire, h ő ezt leírta? Rendesen elpattantál, nagyon furcsa. Téged nem bántott vele, nyilvánvalóan nem neked címezte. Az ilyenre amit most te műveltél szerencsétlennel, az ilyenre mondják, hogy máson vezeti le a frusztrációját. Tudod mikor pl. olyan szituban támad, ami még csak nem is róla szól, mint ez is. Nem akarlak elkeseríteni, de a frusztrált valóban te vagy #19-es.
Mindenki nyugodjon le a pics@ba, a kérdező nem azt kérdezte, hogy mikor szüljön a pasijának, hanem azt, hogyan értesse meg vele, hogy egyáltalán nem akar gyereket, úgyhogy nálad sem megy a szövegértelmezés kedves uccsó. Egyik kutya, másik eb.
Ne aggódj, még csak 25, 21 éves volt mikor összejöttetek. Időben le fog lépni egy olyan helyre ahol megkapja amire vágyik.
Ha nem túl tolakodó a kérdés: miért nem akarsz gyereket?
Az eskuvot megmagyaraztad, de erre kivancsi vagyok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!