A férjem szerint sokat panaszkodok? Ez nekem nagyon bántó, nem tudom, mennyire lehet igaza. Második babánkat várom, 6. hónap végén járok. A 20 hónapos tesó mellett nyilván nehezebben bírom, mint az első várandósságot.

Eleinte a rosszullétek, most a terjedelmes pocakom nehezítik meg a dolgokat. De így is kimegyünk a kisfiammal minden nap, bent elvégzem a házimunkát, amíg a férjem dolgozik. Főznöm nem kell mindig, ez nagy segítség, van mosogatógép, robotporszívó is, tehát nem szakadok meg, de nagy hassal minden macerásabb, mint egyébként. Sajnos ő még azt a nézetet vallja (így nőtt fel), hogy minden a nő feladata, aki persze sosem panaszkodik...szerintem ebből a mintából fakadnak a problémáink. Olyan, mintha néha nem egy nyelvet beszélnénk. Látja rajtam, hogy fáradt vagyok, kínlódok, és néha már ő mondja, hogy pihenjek le, ha itthon van és játszik ő a kisfiunkkal - de már többször megkaptam tőle, hogy mindig van valami bajom és negatív vagyok. Elég rosszul esik, és ha ezt mondom/mutatom felé, látom rajta, hogy nem érzi át. Sokkal több megértésre vágyom, de biztosan a hormonok miatt is reagálok érzekenyebben a dolgokra... ezért vagyok kíváncsi más kismamák, feleségek tapasztalataira, nem konkrétan a terhességgel, hanem a panaszkodással kapcsolatban. Sokszor nincs már erőm sem türelmesnek lenni, sem megjátszani, hogy semmi bajom. Ő meg mintha ezt várná el... és így még nekem van lelkiismeret-furdalásom, hogy nem vagyok elég jó anya és jó feleség.