Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rosszak lettek az orvosi leleteim, mire a barátom ennyit mondd?
Eléggé el vagyok kenődve, mert rosszak lettek az értékeim. Ki is fakadtam, hogy már megint jöhet a tortúra, orvos-gyógyszer-vérvétel, ez egész évben egy rakás pénzért, nem beszélve a fájdalomról.
A barátom némán hallgatott, megkérdeztem, hogy esetleg mondana pár jó szót? Hát ő nem tud, menjek el orvoshoz, ő mit tudna mondani? Ez jobban fáj, mint a betegségem tudata.
Mit gondoltok, ez normális kommunikáció a részéről? Én reagálom túl vagy ő teljesen érdektelen?
Oké, ha veletlenul tönkremegy valami itthon akkor empátiát nyújtok neki.
Értsek az autóhoz , értsek a számítógéphez, tudjak főzni tudjak mosógépet javítani villanyt szerelni bútort összerakni és nyújtsam az empátiát is.
Őrület :)
Hagyjuk már ezt a rinyát. Autót, mosógépet, villanyt szerel a szerelő. Az asszonyt meg inkább én pátyolgassam már ne a pszichológus, f.szom. :D
Egyébként sem olyan iszonyú feladat, ott vagy neki, tartod a vállad, megkérdezed, miben tudsz segíteni, valójában nem olyan nagy dolog. A lényeg, hogy érezze, nincs egyedül, bármikor lehet rád számítani, ebbe azért nem kell belehalni.
Mégis mit kéne mondania?
Semmit. Én is krónikus beteg vagyok, néha - nagyon ritkán, amikor nagyon szr, akkor mondok néhány szót, hogy most épp nagyon fáj, ő meghallgat, és ennyi, mert mást nem tehet.
Ő nem orvos, nem gyógyszerész, és hiába akarna segíteni, ha nem képes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!