Milyen döntéseket, hozzon a férfi, miket a nő, és miket közösen?

Nektek az egyenrangúság szimpatikusabb, vagy ha a férfi vagy a nő dominánsabb? Hol vannak azok a határok, amik közt igazán jól érzitek magatok?

A férjemmel 29 évesek vagyunk. 12 éve ismerkedtünk meg.

Hamar beálltak nálunk a szerepek. Neki kényelmes, ha valaki irányítja, dönt helyette dolgokról, így úgy éreztem, ezeket nekem kell megtenni, mert ő nem teszi. Valószínűleg ezt nem tettem jól. Így folyamatosan úgy éreztem, mintha ő nem lenne benne a kapcsolatban, mert nem éreztem, hogy igazán akarná. A közös dolgainkról, tervekről mindig én döntöttem, mert neki az volt a fontos, hogy azt nézze, nekem mi a jó. Ez történik a mindennapokban is. Lesi a kívánságaim és mindenben rám hagyja a döntést. Ez engem frusztrál, mert így nem érzem magam nőnek, és nem érzem, hogy egy olyan férfi lenne mellettem, aki felszabadult.

Éveken át próbáltam néha a vezető szerepből leadni, de úgy éreztem, hogy az őt zavarja, ha neki is irányítani kellene.

Most elérkeztünk egy újabb mélyponthoz. Amióta együtt vagyunk, mindig én kezdeményeztem a szexet. A napokban volt először, hogy amikor éreztem, hogy szeretne együtt lenni, nem tettem meg az első lépést, és végül annyira kényelmetlen volt neki a helyzet, hogy nem történt semmi, és teljesen összezavarodott. Ápolt vagyok, jó az alakom, nem ilyesmivel van a gond, csak valahogy ebben is túlságosan azt nézi, hogy minden úgy legyen, ahogy én szeretném.

Nem igazán tudom mit csináljak. Én nem érzem jól magam abban a szerepben, ha minden úgy alakul, ahogy én mondom. Így nem érzem a közelséget, és hogy önálló akarata lenne. Valahogy nem tűnik igaznak az egész.

Sokszor említi, hogy a felnőtté válás nehéz neki. Nem tudom, hogyan tudnék rá hatni. Lehet, hogy egyszerűen csak nem kellene megtennem semmi olyat, amit neki kellene. De sokszor már nem látok tisztán.