Felhozzam neki a nyitott kapcsolatot, titokban intézzem el vagy mondjak le a vágyaimról?

A történet annyi, hogy 26 évesen szűz voltam, és végre több 100 visszautasítás, kudarc, erős depresszió, öngyilkossági gondolatokkal teli időszakok és teljesen kifosztott férfiasság után végre összejött egy aranyos, szeretni való, átlagos barátnő.

Iszonyatosan hálás vagyok, hogy nem lépett le, mint a többi és adott esélyt és teljes szívemből szeretem. Teljesen megjött a férfiasságom, önbecsülésem is.

Egy baj van csak: Hogy rájöttem, hogy a múltamat nem tudom semmissé tenni. Hogy nekem kimaradt az az időszak, amiről édesapám és nagypapám is beszélt: amikor megélték a fiatalságukat és hajkurászták a csajokat, végigőrültködték a nyarat. Ezen átesve tudtak igazán boldog, komoly férfiakká válni. Folyamatosan a jobbnál jobb csajokat nézem és a szívembe markol a fájdalom, hogy már elköteleződtem és meg sem próbálhatom... Pedig csak annyi kellett nekem, hogy megtörjön a jég és egyvalaki adjon esélyt, egyből megértettem, mit csináltam rosszul évekig, és már tudnám jól csinálni.

Nagyon szeretném megpróbálni, de az, hogy a barátnőmet elhagyjam, nem opció.

Mi lenne a legjobb megoldás?

Félek, hogy ha felhozom neki a nyitott kapcsolatot, akkor eldob, mint egy koszos zsepit, csak mert nem ért meg, mert neki sosem volt ilyen gondja, mivel fiatal nő.

Átverni nem szívesen verném át. Ugyanakkor meg tudom, hogy SEMMIT nem jelentene, sőt, még jobban is járna velem, mert úgy 100%-ig tudnám garantálni, hogy a sírig kitartok mellette és soha nem leszek frusztrált, kapuzárási pánikos, hanem kiegyensúlyozott lennék. Semmi, de semmi mást nem venne észre.

Akkor meg éljek folyamatosan vágyakozva, szomorúan?