Borderline személyiségzavaros nővel van akárkinek tapasztalata, kapcsolata?

Amúgy igen, egy barátom exe kapott ilyen diagnózist, ő is költött, verte a barátomat, ha ideges volt, és több emberrel megcsalta rövid időn belül, mégsem lehetett lerázni, mert x időnként felkereste újra felvenni a kapcsolatot, illetve alkohol gondjai is voltak, és sikoltozva őrjöngve káromkodva csapkodta, miközben a srác nem csinált "semmi különöset", nem csalta meg, nem ütötte meg, nem mocskolódott, csak épp nem volt kedve valahova menni, vagy feküdt az ágyon filmet néztek, és a csaj rákezdte mert mire gondolhat a srác a film alatt. Random jöttek tőle mocskolódó emailek úgy, hogy 2 hónapig nem hallottál felőle. Aztán egy kedves, hogy sajnálja, beszéljetek újra, mindent bán. Aztán megint a durva.

Szerintem te/ti csak szimplán normálisak vagytok hevesebb érzésekkel, nem szabadna így leírnotok magatokat, hiszen a viselkedésetek nem szélsőséges.

Saját tapasztalat néhány hét, aki viszont ezzel foglalkozik évtizedekben mérhető!

Borderline => nem gyógyítható! ez a tudományos megállapítás

Kezelni lehet, reményt adni a mindennapokhoz lehet, fejlődni lehet,...

Összehasonlításképp így néz ki a különbség:

Borderline személyiség: kap egy Érzést(véletlenszerű) -> amit Igazolni próbál a környezetéből..

Normál személyiségnél: történik a környezetében valami -> ami érzést vált ki belőle és erre reagál.

Borderlinnál nincs reakció, csak érzés!

Ezért az érzésért nem ő felel.. ezt próbálja kezelni!

pl:

Megfogod a forró edényt és reakciód forró elengeded, eldobod, felkiáltasz.

vs

Borderline ezt eldobom -> miert dobtam el? Majd megpróbálja megfejteni magát (amiben a környezete segíthet, pszichológusok, barátok, társak, parnerek segíthetnek..

Ajánlok mindenkinek egy könyvet a témához:

[link]

Itt Nincs Ok-Okozat, Hatás-Ellenhatás!

Adott a REAKCIÓ, aminek NINCS FORRÁSA.

Ezert KIZARVA hogy hatással légy rá vagy megyógyitsd!

Értem az együttérzőket, Ők is emberek, így elhagyni őket kegyetlenségnek hangzik.

...Ti lennétek bántalmazottak, bántalmazó kapcsolatban csak mert nem tehetnek róla?

Valóban, hihetetlen vonzzó emberek! Annyira mint a legjobb drog, szerető, csak tudatosan lehet kerülni egyébként TÖKÉLETES PARTNER, életed legjobb döntése, szerelme, vágya, kincse..

Akikből az együttérzés beszél, nem tudják miről nyilatkoznak.

Értem a pozitív támogatást. Hozzáállásotok nem megoldás számukra és számotokra sem jó!

Valóban, itt sokan nem tapasztalták még milyen egy tényleg border emberrel együttélni. Igen, nagyon vonzóak, szeretetreméltóak, de lehetetlen velük együtt élni hosszú távon.

Náluk nem arról van szó, hogy történik valami, vagy szimplán jobb, rosszabb kedvük lesz, mint másnak. Hanem nem történik semmi, csak pl átmegy előtte egy kék autó, ami emlékezteti egy exére, és onnantól egyik pillanatról a másikra megutál üvöltözik veled, majd egy-két óra múlva megint bújik, és imád. Szélsőségesen és gyorsan változik a kedve az átlaghoz képest. A családjával sem úgy nem jön ki, mint az átlag, hanem egyszer utálja őket, aztán rájön, hogy mennyire szereti őket. Nincsenek állandó, fix érzései.

A spórolás. Mondjuk, hogy a többség nem tud spórolni. De az nem átlagos, hogy valaki felvesz egy többmilliós hitelt, és pár nap alatt elveri az egészet, és ilyesmit többször eljátszik.

Ha elfogadja a segítséget, akkor viszont tényleg ki kell tartani mellette, mert egyébként tényleg imádnivalóak tudnak lenni.

Amit viszont nem értek. Az egyik válaszoló írta, hogy volt, akivel nem szerelemből volt együtt, csak mert jó ember, és őt ki is készítette. Ez bordertől függetlenül mire jó? Mert az, ha szánalomból, kedvességből vagy valakivel, és kikészíted, mivel nem is szereted, az szerintem sokkal rosszabb, mint ha nem is lennél vele.

Megpróbáltam. Előtte szr kapcsolatom volt, és rájöttem, hogy családi minta lehet, hasonlít a viselkedése az apáméra. Szépen levezettem, hogy megérdemlem, hogy jól bánjanak velem, volt, aki tetszett, jól bánt velem, kedveltem, csak nem voltam szerelmes. Nagyon próbálkoztam, hogy kialakuljon, de nem ment, jó egy évig húztuk a dolgot. Vágytam rá szexuálisan, megnevettetett, jó ember volt, jók voltunk együtt, de mély érzelem nem volt részemről, bármennyi időt hagytam rá. Szegény srácot nagyon sajnáltam, nem is akartam vele megosztani a dolgokat, amik jártak a fejemben, ő is azt élhette át, mint aki panaszkodik, hogy változnak a csaj érzelmei. MINDIG van valami, ami kiváltja a dolgokat. Akár a kék kocsi, ami az exre emlékezteti, feljönnek a feldolgozatlan kellemetlen emlékek, az ex érintése szemétsége, szóhasználata beugrik, és máris ellenséges, ha a barátja mondjuk pont úgy érinti a derekát..

Senki sem felelős az érzelmeiért, ezen nagyon felnevettem:) Jézus, remélem nincs köze a szakmához, aki ezt írta. Nem irányítjuk őket, csak jönnek, aztán próbáljuk megfejteni őket, keresni a kiváltó okot. Aki eldobja a lábast, annak is van valami baja, oka, csak nincs eléggé tisztában vele, vagy magának is tagad..

A kicsit bolond excsaja az ismerősömnek, akiről írtam, neki is voltak kiváltó okai az ő nagyon sajátos logikájú elméjében, csak nem a mi átlagos logikánk szerint haladt, nem tudatosult benne, mit miért tesz, vagy ha mégis, nekünk nem racionális indok, mint aki itt a kék kocsira hivatkozott.. Neki nem logikus.. Én teljesen megértem, a mai napig ha hasonló kopaszodást látok, mint az exemnek, kellemetlen érzésem van, és nem szimpatikus a másik, de mivel nem akarom, hogy hülyének nézzenek, én is csak annyit mondok, hogy nem szimpatikus.. sokszor, hogy nem tudom miért..Meg erre is idő kellett, mire rájöttem mi is az oka, kezdetben csak az éreztem, hogy ő meg ő nem szimpatikus nem tudom miért.. Aztán esett le, hogy egyezéseket látok.

A család is, mennyi, millió, csillió elfojtott, régi emlék, kellemetlenség amik néha néha feljönnek, naponta mennyi tett, ami emlékeztet ezekre, és mennyire keveset ismerünk fel belőle tudatosan, hogy a rossz helyre tett villa már ellenszenvet ébreszt a családtag iránt, és csak utólag ugrik be, ha beugrik egyáltalán a 100 korábbi helyzet, mikor téged toltak le a rossz helyre helyezett villa miatt, de csak az érzés marad meg, amit kiváltott belőled a helyzet, és most ő követi el a hibát, és neheztelsz érte..

Nagyon kemény tényleg az egész, és ezt arra a 3 hónap alatti pár alkalomra egy bizonyos helyzetben alapozni, megerősíteni a másikat abban, hogy vele tényleg nehéz, hogy aztán így gondoljon magára.. De a legtöbb pszichés betegség is ilyen, a nem kirívió eseteket is pillanatok alatt próbálják megfelelő rekeszbe nyomni. Ráadásul csupa olyan ember, akik mindig a peremen álltak és nehezen illeszkednek be, ilyen olyan gondjaikat akarják érteni.. ahelyett, hogy olyanok tennék, akik népszerűek voltak, könnyen beilleszkednek, és kellemes első és sokadik benyomást tesznek/tettek másokban. Akik valamit jól csinálnak.

Sérült személyiségekről beszélünk, és bár lehet, hogy tényleg nem gyógyítható ez a betegség, de jól kezelhető, ha eljár terápiára. Megtanulhatja az érzései felett a kontrollt, de el kell mennie pszichológushoz, aki ebben jártas.

Magam is bántalmazott vagyok, nagy károkat tud okozni egy személyiségzavaros egyén, pláne, ha be sem látja, hogy vele van a gond.

14#nem vonhatsz felelősségre olyat aki nem tudja mi miért történik!

Ez így ostobán hangzik..

Nem arról van szó hogy a gyerek hárítja a felelősséget, hanem arról hogy benne vagy a reakcióban előzmény nélkül.

Előbb jön a válaszreakció mint az amire reagál.

pl

Normál:

Nem az van hogy betörnek a bankba megszólal a riasztó, kijönnek a rendőrök..

vs

DBD esete:

A kapuban vannak a rendőrök fegyvert szegeznek rád és próbálod okfejteni mit csinálj... reagálj, ...most képzeljük el ebben a szituációban leülsz Zenben megfejteni a dpdn tanultakkal..

Kérdezgeted magad a következőkkel és próbálsz okfejteni magas stressz alatt:

-Szitu?

-Mit gondolok?

-Mit érzek?

-Mire van szükségem?

-Mi az amit megteszek?

15#ös, normálként gondolkodsz nőben, neked nincs, nem a borderline a megoldás rá.

Jön a kattanása és tökönrug szexközben mert ő egy reakciót képez (aka függetlenül tőled reagál az általad adott helyzetre).. nem elfogadható és kész.

Szerintem érdekkapcsolat azért lenni valakivel, mert becsülöd és kitartóan orálozik és megnevettet. Nincs mögötte érzelem, ennyi erővel bárkivel összejöhetnék. Igen, a szerelem hiányzott, üresnek éreztem a kapcsolatot, hiába van meg minden a nagy könyv szerint, ha az érzelem hiányzik.

Nem tudod irányítani, nem jön magától érzelem. Átlagos emberek sem úgy működnek, hogy na most meghívlak sütizni ingyen, jó történt veled, hozzám kapcsolod és kedvelni fogsz. Hiába van történés, akkor fogsz kedvelni, ha közös hang, jókat gondolsz rólam, jók a benyomásaid, jó embernek látszom, akivel azonos az értékrended. És ez még csak a sima kedvelés.

Értem én, hogy SZERINTED nincs oka annak, ha szex közben tökön rug, és talán ő sem érti, hogy azért rug tökön, mert beugrik neki a bántalmazó exe, vagy mittudomén valami más rossz emlék, és reflexből így reagál.. Attól még van oka. Nyilván nem elfogadható valakit bántani, de érteni azért meg lehetne érteni. Nekem pl nincs borderlineom, csak szorongok, az is teljesen logikátlan idegen embereknek, hogy miért fél valaki ismeretlen helyen ügyet intézni, de ha kicsit utána gondol az ember, akkor simán feltárja az okokat, kerüli a megaláztatást. Persze hiába érted meg, attól még nem múlik el. Oktalanul soha, semmi sem történik.. max nem érted, vagy szerinted nem logikus az egész.

A kapcsolat végén simán megmondtam, hogy nem vagyok szerelmes, máris leesett neki minden, hogy azért voltam ellenséges sokszor, mert kényszerítettem magam, hogy vele legyek, hogy utána majd szeressem. Attól, hogy van orgazmusod és jó az ágyban a másik.. az érzelmi része is fontos az együttléteknek. Az nem volt, egyszerűen hiányzott.

Nem szabadna senkit felcímkézni, pláne nem ebben a rohamosan változó és nagyon bizonytalan, találgatásra épülő "tudományban" úgy, hogy alig ismered a másikat. Egy egy tettére lehet esetleg magyarázatot keresni és segíteni neki, de megmondani, pár alkalom után egy szobában beszélgetős helyzetben csak az általa elmondottak alapján, hogy veled gond van..ráadásul egy olyan ember által, akinek nincs sikere a társas kapcsolatokban sem, mert kívülállónak tartja magát/tartják őt(minden pszichós hallgató motivációja, hogy segítsen másnak, mert neki nem tudtak:)) életgyilkos.

Szerencsétlen csajszi is itt kommentel, hogy vele milyen nehéz, mert változik a hangulata(ami normális), a sok félős meg jön utálkozni, nehogy velük is ilyen rossz történjen..

Ha nem megy, egyszerűen lépj tovább olyanra, akivel jobban passzolsz. Biztos talál olyat a nő, akivel majd kijön, aki figyelmes, a kedvére tud tenni és akivel kölcsönösen ki tudják elégíteni egymás érzelmi szükségleteit. Aki majd azt mondja borderline? Mindenkinek lenne valami gondja, ha elmenne pszichológushoz.

Képzelj el egy sima, átlagos 30ast, dolgozik, párkapcsolata van, kiskutyája, sikeres, és csak azt mondogatja, hogy nem tudja mi baja van. Simán lehet, hogy a kora nyomasztja, a halál gondolata, az élet múlása, a mókuskerék, a kilátástalanság, az, hogy ide született, milyen körülmények közé született, jól intézte e az emberi kapcsolatait, vagy bármi.. Megy az utcán, felismeri, hogy kopik a cipője.. eddig is tudta, de most valahogy figyelmet fordít rá. Beugrik a világfájdalom, hogy az összes pénze elmegy, minek is dolgozik, olyan nehéz, milyen értéktelen is az a cipő, aminek korábban annyira örült, mennyire múlandó minden és puff, belerug a falba. Aztán fel sem fogja, mik suhannak át az agyán, és csak annyit mond, nem tudja mi baja van, rossz a hangulata és utálja a cipőjét, pedig az előbb még boldogan ment haza kutyusához, hogy megsétáltassa.

Ezek normális dolgok. A reakció nem, az durva, szélsőséges és mindenképp segíteni kell neki, de az, hogy az ember gondolkozik a világon, magán, a körülötte lévő történéseken, és ezek érzéseket váltanak ki, és boldogból szomorúba fordul, esetleg dühösbe, csalódottba, kétségbeesettbe annál emberibb nincs a földön. Az is normális, ha nem tudja megfogalmazni. Tipikus tini(fiatal húszas) dolog, hogy nem tudják elmondani, mi bajuk van, mert még csak most kezdtek figyelni magukra, a gondolataikra..

Én biztos nem zárnék ki senkit azért, mert valami félreértett bölcsész azt mondta, hogy személyiségbéli problémája van. Majd én eldöntöm, megfelelnek e a reakciói számomra.

Utolsó, megkérdezhetem, mennyi idős vagy?

Persze, egyetértek, ha nincs semmi érzelem, akkor nincs értelme erőltetni. De szerintem ha valakit kedvelsz, tetszik, jó vele szex, megnevettet, és hónapokig együtt vagytok, ott kell, hogy legyen valami érzelem, még ha nem is szerelem. Szerintem. És a szeretet meg hosszú távon erősebb kapocs, mint a szerelem.

30as vagyok. Ez jópár éve volt, de most sem szeretnék csak szereteten alapuló kapcsolatot. Mondom, kedveltem, megnevettetett, néha hiányzott, öleltem, pusziltam, de nem akartam így leélni egy életet, hogy nem lesz részem szerelemben, hanem eleve a langyos kakiban ülök, le se csúsztam semmilyen hegyről. Ezt így nem lehet, én legalábbis nem voltam képes rá, hogy még 60 évig az fog velem történni, hogy hazajövök hozzá, vele beszélgetek, szexelek, a legtöbb időm vele töltöm. Mikor ezekre gondoltam, nagyon komor és mérges lettem, elutasító. Kicsit miatta is(elvárta volna, hogy mindig örüljek neki, hogy van, de ha nem szereted ezt nem lehet), kicsit miattam is, mérges voltam magamra.. akkor nem tudtam pontosan mi bajom, csak elégedetlen voltam, és olyan érzésem volt, hogy ez nem lehet az én életem, minden bajom volt ilyenkor:) Utólag már meg tudom fogalmazni, akkor viszont nem tudtam, csak hogy nem vagyok szerelmes. Mindenki más odáig volt, helyes, jó állása van, sok pénze, körülugrál, de mély érzelmek nélkül ez kínzás volt, mindenki várta volna, hogy szeressem, mint te, csak mert jó hozzám, és ki lehet pipálni mindent a listán. Nem azért szeretünk valakit, nem azért vannak érzéseink, mert racionálisan gondolkozunk és ok okozat összefüggés van.. Az érzelmek jönnek minden apró történésnél és sokszor utólag sem tudod, miért. Nem csak a pozitívak, a negatívak is. Nem tudod miért vagy szerelmes, aztán x évre rá beugrik a családi minta, vagy ilyesmi, ami utólag annyira adja magát.. A dühvel

is ez van. Nem tudod miért nem szimpi valaki, aztán utólag beugrik, hogy hasonlít valakire, akit nem kedvelsz, vagy olyan illata volt, amit valami rosszal összekötsz.. Minden érzésnek, tettnek van oka, sosem jönnek céltalanul, valami kiváltja a dolgokat akkor is, ha nem jössz rá, vagy hevesebben reagálsz, vagy rossz logika alapján történik, de van oka.